Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 12. szám - Dalos Margit: Liturgikus zene ikonnal (próza)
DALOS MARGIT Liturgikus zene ikonnal Mi is volt a címe? Isten Oroszországa? Valami hasonló. A pópák — mint nagy színpadi egyéniségek operai jelmezbe bújva — celebrálták a szertartást, ami felért egy Borisz Godunovval. A dús szakállak mögül úgy áradt a hang, mintha az orosz erdők rejtekéből szólna, s a székesegyházak visszhangja mintha erdei visszhangokat is úsztatott volna az elsöprő áradat tetején. Goszpogyi po- miluj, goszpogyi pomiluj, s Saljapin félkézzel dob a hátára egy ötmázsás zsákot, s a gyönyörű feketeszakállas pópa kézcsókra nyújtja a kezét. A novgorodi óvó Bogomáter szeme a mennyezetről mintha minden irányba látna, s a nép- telen csarnokban bármerre fordultál, mindig téged nézett. A hátadban is érezted az óvó tekintetét, s akkor gondoltad azt, ha egy kicsit lazábban adnád át neki magad (mint a díványokon a hipnotizáltak), a hátadból angyalszárnyak is nőhetnének viszkető pelyhedzéssel, s a repülőgép helyett angyalszárnyakon térhetnél haza, s a nyomodban szállna Mihail angyal, Mihail angyal a villogó karddal, mert az orosz sztyeppék végtelen nagyok, s első szárnypróbálgatáshoz még kell a kísérő. S még végig sem gondoltad mindezt, már fizetted is a lemezt, melynek borítóján egy bizánci angyal állt a mellén keresztezett kezekkel, s szétterített nemes vonalú szárnyakkal,1 melyek — régi megfigyelésed — mindig életet vittek a legmerevebb ikonba is; az égi jelképekből csodálatos földi — földi-égi — gazdagsággal nőttek ki az aprólékos tollazatú madárszárnyak. Volt, amelyik gömbölydeden ívelt, mint a galambé, s volt, amelyik lendületesen elkeskenyedve az egészen magasban repülő ragadozókat idézte. Az arkangyaloknak mindig kijárt az utóbbi. Arhangel Gavriil, Arhangel Mihail. S most itt állsz a nyitott ablak előtt és tüzetesen betűzöd a lemezborító háromnyelvű feliratát, mert sötét gyanú támad benned, hogy ezt a muzsikát egyszer már megvetted. Goszpogyi pomiluj, Lord have mercy, Kyrie eleison. Mi- loszty mifa, A mercy of peace, Canon eucharistique. S a nyitott ablak alkonyi fényében merevvé válsz, mint egy ikon-angyal, S mozdulni sem mersz, mert hátha a szárnyaddal a falaknak ütközöl, vagy levered a délutánról itt felejtett kávézó csészéket. S mint ahogy a szárnyasok elrendezik tollaikat, válladat előre vonogatod, mert tudod már, hogy a lemezek tömött sorában jobbról a valahányadik ugyanezt a muzsikát őrzi, s vagy tíz évvel ezelőtt naponta meghallgattad, mert csodálatos harangzúgással kezdődik, többszólamú harangmuzsikával, s ilyenkor mindig láttad a hagymakupolákat, s az egészen nyitott harangtornyokat, melyekből akadály nélkül áradt a sokszólamú zene. Igen, és amikor az osztrák tévé az Isten Oroszországát sugározta, magadban azt a harangzúgást is felidézted, és lehet, hogy terád csak azért hatott az egész olyan lenyűgözően. Mert a barátaid csak bólogattak, vagy a vállukat vonogatták. S ott az alkonyi ablak sugárzó négyszögében, amikor rádöbbentél, hogy azzal a zenével lepted meg magad, amit már álmaidban is fel tudsz idézni, olyan lett a hangulatod, mint annak az ikonangyalnak, akinek kenderma'gos szárnyai nőttek, s amikor repülni kívánván megkezdi a szárny1065
