Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 12. szám - Tóth László: (út)Leírás avagy Németóra (vers)

származik: Natalie-jához írta Wilhelm Meister. Übung macht den Meister.

Az S-bahnon persze potyán utaztunk.

Ez D. módszere, akinek két szeretője is van itt.

A mulatt Fráuleinről, azonkívül, hogy D.-nek is szeretője, nem tudok semmit. Vele igazán mulattságos lehet D.-nek. Hédiről később még szólni fogok.

Szóval, az S-bahnon — majdnem SS-bahnt írtam — az jutott eszembe, hogy mi lett volna, ha az a valami Fritz* negyvennégyben (vagy negyvenötben?) magával viszi anyámat A mi házunkban lakott I.-n, mert tiszt volt.

Mi nem voltunk tisztek, de a miénk felelt meg neki.

Ügy látszik, rokon lelkek lehettünk, mert, igaz, kicsit később, nekem is az felelt meg.

A mi házunkban lakott Vologya is, mert ő is tiszt volt.

(Tehát Vologyával is rokon lelkek vagyunk.)

Igaz, ő meg Vlagyivosztokba akarta vinni a muttert.

Végül is V. G. rendőr vitte őt Pestre, egy-két évvel később, negyvenhétben vagy mikor.

Ha anyám nem megy hozzá, márpedig nem akart, akkor Csehországba viszik őt. Talán Kriribe, talán éppen Ingéék alighogy üresen maradt házába.

Viszont oda sem akart.

Akkor inkább Pestre.

De mégiscsak egy i.-ihoz.

Még ha rendőr is az illető, de i.-i rendőr Pesten.

Szóval, arra gondoltam, mi lett volna, ha . . .

Akkor most egy kiköpött germán lennék.

De nem vagyok az.

És orosz se,

és cseh se, és szlovák se, és . . . magyar se . . .

Se-se, se-se, se-se.

Na és akkor mi van? Semmi se.

Egyszer majd írni fogok egy regényt.

Egy regényt. {— Talán. —) A színházról.

Függöny — ez lesz a címe. De nemcsak a színházról szól majd. Többről. Arról, hogy felmegy a függöny, lemegy a függöny. Felmegy a függöny, lemegy a függöny. Felmegy, lemegy. Fel. Le.

Meg akartam nézni a Brandenburgi kaput.

De Sz. azt mondta, hogy ő . . . ugyan nem megy oda.

Mert már másodszor van itt és rmja.

Nem tudom, a kaput unta-e,

vagy azt, hogy onnan

nem mehetett tovább. Az igazat

megvallva, Komáromiban én se nagyon szeretek

kijárni a Duna-hídhoz. Sőt, a Duna-partra

se szeretek kijárni. „A rakodópart

alsó kövén ültem . . .”,

» Szerző nagyanyja szokta így mondogatni: „Az a valami Fritz”.

1060