Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 11. szám - Endrődi Szabó Ernő: Híradás egy elfeledett nemzetiségről (Örmény-magyar bibliográfia magyar nyelven)

és szabadságharc óta — amelynek csatáiban önálló csapattesté szervezve vettek részt — „magyar—örmény”-nek nevező népcsoport hallatlanul gazdag és színes (szellemi) életére.

A prosperitás 1918-ban, Jászi Oszkár nemzetiségi politikájának sajnos rövid életű gyakorlatában éri el csúcspontját. Ezidőtt jelenik meg Rsduni Hrant Szerkisz szerkesztésében á „Nor Tar” (Űj évszázad) című örmény nyelvű folyóirat. S jóllehet a trianoni döntés ezt a virágzást derékban törte ketté — a magyarországi örmény népesség számbeli többsége és a nemzetiségi intézményrendszerrel bíró szellemi központok Románia területére kerültek — századunk harmincas-negyvenes éveire ismét a föllendülés jellemző. Élénk örmény kulturális élet folyik; 1921-ben a két, addig önálló társaság, a keleti örmények „Mászisz” (Ararát) és a Simái Gergely és Gopcsa IAszló által létrehozott magyar-örmény egyesület fúziójából megszületik az 1950-ig működő Magyarországi örmények Egyesülete s föltehetően ennek következtében szaporodnak a kiadványok is.

A bibliográfia azonban nemcsak a hazai örménység történetének teljességét igyekszik föltárni a közreadott címadatok tükrében. Ennél jóval többre vállalkozik: valóban mélységében ismerhetjük meg az „örmény kérdést”, azaz magának az örmény népnek, illetve diaszpóráinak históriájára vonatkozó dokumentumok adatait is közli a kiadvány. E két fő témakört szerencsésen egészíti ki a magyar-örmény kulturális kapcsolatok több évszázados történetére fényt derítő címadatok csoportja. A mintegy ezernégyszáz tétel tartalmazza az önálló munkákat, a gyűjteményes munkák és kézikönyvek örmény tárgyú fejezeteit, a periodikák ilyen jellegű közleményeit, közöttük az Armenia összes évfolyamának valamennyi cikkét (korábban Kozo- csa Sándor és Rakó György állította össze kéziratban), valamint az örmény tárgyú szépirodalmi műveket.

A meglehetősen széles gyűjtőkörű kiadvány ilyképpen nem csupán az armenoló- gia és a kaukazológia szakembereinek vagy a történeti szakstúdiumok művelőinek érdeklődését keltheti föl. Értéke épp abban rejlik, hogy széles körű tájékozódási igény (eke) t képes kielégíteni. Ám az efölötti örömbe némi üröm is vegyül, mert a gyűjtemény híján van néhány fontos, a bibliográfia műfaji szabályai szerint elengedhetetlen „tulajdonságnak”.

Nem említve most a címleírások formai hibáit, csupán néhány, a használatot kissé megnehezítő hiányosságot említek. A széles történelmi és általános művelődéstörténeti anyagot fölvonultató munkák esetében — és a szóbanforgó bibliográfia ilyen — a szerzői- és címbetűrend a lehető legrosszabb rendező elv. Egy olyan kiadványban, ami a Kaukázus és Magyarország történelmétől kezdve az örménykatolikus valláson át az építészetig, a népszokásokig, a keleti szőnyegek motívumkincséig és Jókai Mór örmény életképeitől Werfel regényéig minden, az örménységgel kapcsolatos magyar nyelvű munkát tartalmaz, kézenfekvő volna a tematikus csoportosítás, amely a nagy, átfogó témaköröktől a részkérdések felé haladva bizonyos mértékig műfajilag is rendezi az anyagot. Ám ha már valamely mechanikus rendező elv mellett dönt egy bibliográfia összeállítója, akkor legalábbis tágymutató készítésével kell a használó segítségére lennie. Minthogy azonban itt az indexelés hiányzik, a témakeresés nem kevés böngésző türelmet igényel. Végezetül említenem kell még a tételszámozás, a rendkívül kívánatos annotációk és a lelőhelyjegyzék teljes hiányát.

Mindeme hiányosságok föltehetően nem az adatgyűjtésben egyébként tiszteletre- méltóan alapos munkát végző összeállítók — Korbuly Domokos és Simon J. Záven — lelkiismeretét terhelik. Aligha tévedek, ha a rendelkezésre álló anyagiak szűkös voltában vélem fölfedezni a bajok okait. Egy esetleges újabb kiadás —, amely a legfontosabb levéltári anyagokkal is kiegészülhetne — remélhetőleg pótolja majd az említett mulasztásokat, amelyek azonban csöppet sem csorbítják a Népművelési Intézet érdemét, amely kezünkbe adta e szép kiállítású kiadványt, amit, mint hiánypótló munkát — a tájékozódás nehézségei ellenére is — méltó figyelemre ajánlok.

1056