Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - Varsányi Péter István: Supka Géza: 1848-1849
széféről, a lényeglátó furor jelenlétének égető fontosságáról, jelentőségéről. Ebből a szempontból tehát kevéssé érdekes, hol s mennyire egyenetlen vagy sem, hová tartozik: avantgarde-e vagy sem; mekkora és mihez képest. A nagyság nem méret dolga, hanem lélegzőképesség: azt mondanám, Balaskónak szeretem a tüdejét. Méret és sebesség amúgyis pusztító fogalmakká növekedtek, midőn bekövetkezett a mérték fölcserélése a méretre, párosítva a gyorsasággal, melyek megsemmisítenek bennünket, hiszen a sebesség elénk vág, lehagy, túlfut rajtunk és legázol. Ennek a költészetnek a méreteiről legyen elég annyi, hogy szerzője tud valamit a lassításról, a visszafogásról, tehát van tempóérzéke, amely minden természet életben maradásának egyik titka. Aki pedig nem hiszi, hogy én most őróla beszéltem, miközben csupán a harag jelenségét iparkodtam körüljárni, az vegye kezébe újra a könyvet és meglátja: mit mond, hogy erősen mond valamit. Haragudjunk hát erős szívvel. Hogy szelídek maradhassunk igazán, hogy férfiak és nők maradjunk, hogy ne pusztuljon ki a szegény szabad, velünk együtt. Nem kellene olyan normálisnak lenni. Az átfogó jellegű, ugyanakkor olvasmányos történelmi munkákra vágyó olvasó nem panaszkodhat könyvkiadásunk buzgóságára. Viszonylag gyors egymásutánban három 1848—1849-es kötet látott napvilágot: 1983-ban Deák Istváné (Kossuth Lajos és a magyarok 1848—49-ben), 1984-ben Pusztaszeri Lászlóé (Görgey Artúr a szabadság harcban) és Supka Gézáé (1848—1849) 1985-ben. Deák és Pusztaszeri könyvében a nagy politikus, illetve hadvezér portréja mellett forradalom, önvédelmi harc többé-kevésbé részletes képét is felvázolja, amint tette azt évtizedekkel korábban Supka Géza (1883'— 1956). A régész, múzeológus, művészettörténész, publicista — s még lehetne sorolni tovább — Supka Gézát sokoldalú nyelvtudás jellemezte, jártasság a klasszikus kultúrában, szellemet felszabadító szabadkőműves elkötelezettség, imponáló szakirodalmi tájékozottság a történelemben. A fehérterror idején — lévén a Károlyi-kormány prágai rendkívüli követe — Bécsbe emigrált. Ott nyílt lehetősége a világháború végéig, a Habsburg-dinasztia bukásáig zárolt 1848—1849-es iratok levéltári tanulmányozására. A gyűjtött, lemásolt iratok egy részét — akkor nóvumként — közzé is tette. Most kiadott könyvének első része — az 1848-as történésekről szóló — 1938. március 10-én jelent meg, a második — 1849-et tárgyaló — most lát első ízben napvilágot. „A szabadságharc balsikerének példáját vittem a mai kor embere elé — írta annak idején Supka —, állítván és bizonyítván, hogy a mai forradalomnak el kellett buknia, mert önző osztályérdekek nem hajtották végre a gyakorlatban a jobbágyfelszabadítást”. Ebből következően az első rész célzata: 1918 és 1848 „minden erőltetett poentírozástól mentes párhuzamba állítása”. A mű írásakor mindez izgalmas lehetett, a felállított párhuzamok azonban ma már meglehetősen mesterkéltnek tűnnek (Görgei—Ludendorff; Kossuth—Tisza István; Batthyány—Wekerle stb.). Hasznos lett volna azonban különválasztani 1848—1849-ban a forradalmat és az önvédelmi (ha úgy tetszik: szabadság-) harcot, s mindenekelőtt leszögezni: nem a forradalom, csupán a szabadságharc bukott el. Az osztrák származású angol történész, Hobsbawm találó megállapítása szerint az 1848-as megmozdulások között a magyar volt az egyetlen, amely nem belső gyengesége és konfliktusai miatt dőlt meg, vagy akár csak látszott megdőlni, hanem az intervenció túlereje miatt (A tőke kora, 1978.). Hozzátehetjük: a bels4 erőt éppen a jobbágyfelszabadítás végrehajtása kölcsönözte. Az úrbéri szolgáltatások eltörlését kimondó IX. törvénycikknek, s az 1848. szeptemVARSÁNYI PÉTER ISTVÁN 1051 Supka Géza: i848~i849
