Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 11. szám - Fitz Péter: A magyar textil kalandjai I. (1968-1986)
fogás természetesen ismert, csak nem a textilművészetben, hanem a modern képző- művészetben. Bajkó kiállításának előzménye az ugyancsak az egri Galéria 40-ben rendezett „Textil a textil után” című csoportos fellépés volt. A hat művész (Attalai Gábor, Bajkó Anikó, Keserű Ilona, Ana Lupas, Maurer Dóra, Szenes Zsuzsa) már kifejezetten kísérleti képzőművészetként felfogott tárgyakat állított ki. Bán András így fogalmazta meg a célokat: „Az értelmetlen külsőségektől (reprezentáció, illusztrativitás) nemrég még egyetlen menekülési út kínálkozott: a befeléfordulás, a szakmai harc az autonomi- tásért. Mára azonban más a tét, a kellemesség nem önvédelem többé, hanem akadály. Üj utakat kell találni — az emberek józan eszére, értelmére, kritikájára hivatkozva. Textil ez a textil után. A kiállítóterem fontos, de nem mint a műtárgy megdicsőülése és végállomása (a raktár előtt), hanem mint nagyjából alkalmas helyszín a kiértékelésre. A textil .az ember tárgyi környezetének legbelső rétege. Egyes szűk területein nagyon lényeges kísérleti eredmények születtek. Totalizálni kell most már azok tapasztalatait, hogy e művészek szabad, elfogulatlan, kreatív gondolkodásmódja beléphessen az élet minden területére, kinyitva a művészet rezervátumainak, a kiállítóhelyiségeknek és gyűjteményeknek a kapuit és kapcsolatba lépve a szellem más rokon formáival, a művészet más területeivel.” Az év utolsó „kihívó” kiállítása Gulyás Kati Fészek Galéria-beli jelentkezése volt. Itt feketén-fehéren a koncept-art plasztikai problémáival foglalkozott: a tárgy és fotólenyomatának szembesítésével — nylon idomokba csomagolt anyagok és fotóvásznon reprodukált képük ütköztetésével. A textil analitikus kutatási szakaszának kétségkívül a „Textil textil nélkül” címet viselő meghívásos kiállítás volt a záróeseménye. „’Mi történne akkor, ha egy olyan textilkiállítás lenne, ahol egyetlen textil sem szerepelne?’ — kérdezte Attalai Gábor az V. Szombathelyi Textilbiennálé ankétjén... Idézzük tovább Attalait: „Tudjuk, régi kérdés, hogyan lehet valamit úgy kifejezni, hogy amiről szólni akarunk, ne legyen jelen. A dolog hiányával sok esetben jobban felidézzük önmagát, mintha éppen jelen lenne. E problémakörben szeretnénk a textil számára lehetőséget kínálni — bármilyen eszközzel, bármilyen médiával” — szólt a program. A kiállítás 1979 októberében a Fiatal Művészek Klubjában, novemberben pedig a Velemi Alkotóműhely nyílt napjain volt látható. Forgács Éva így írt a katalógus előszavában: „Ez a kiállítás textil-csontvázak, a textilre vonatkozó elvont képletek, a textil egy-egy vonását megragadó és kinagyító művek gyűjteménye. A textil zavaró közelsége nélkül, az anyag behízelgő tulajdonságait aszketikusan távoltartva.” A végpont-kiállításon igen sokféle experimentális munka szerepelt, kezdve Bajkó Anikó „Textilhangok” kompozícióján, mely a különféle kelmék hasításának hangjait rögzítette magnetofonon, folytatva Vidovszky László öt magnetofonra és végtelenített hangszalagokra készített hanginstallációján; Galántai végtelen szövegű és hosszúságú írógép-írógéppapír installációján; Gecser Lujza, Kele Judit, Szenes Zsuzsa fotóin, Erdély Miklós grafikáján, Gulyás Kati, Halász András, Gink Judit objektjein át folytatva Kemény György kilenc televíziós készülékéből összeállított kép-szövés installációjáig. A kiállítás egyrészt nyilvánvalóvá tette, nogy az ónvízsgálati szakasznak vege, a továbblépés csak konkrét, tárgyakat produkáló irányba történhet. Másrészt szülője lett egy nemzetközi mail-art grafikai mappának, mely Galántai György és a Savaria Múzeum szervezésében készült el 54 művész közreműködésével. 1979 még két jelentős kiállítást hozott: Gecser Lujza budaörsi kamarabemutatóján a kísérleti textil legnagyobb jelentőségű installációjának a „Tükörlabirin- tus”-nak vázlatával jelezte, hogy rendkívüli mű van készülőben. A másik Szilvitzky Margitnak a székesfehérvári István Király Múzeumban rendezett kiállítása volt, mely a konstruktív geometrikus textil irányának nagy összefoglalása volt. Félig-meddig ide számíthatjuk még az 1979-es Velemet is. Ugyan a névsor az 1977-es csúcsévhez hasonló volt, mégis a többség a kísérleti tevékenységének lezá1034
