Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 11. szám - László Gyula: Szent István és Árpád népe (tanulmány)

tak”, (első honfoglalás onogur népe), a második hullám Oleg, tehát Árpád idejében volt, ezek voltak a fekete ugrok. Mármost tudunk, arról, hogy Bruno püspök 1007- ben keletmagyarországra megy téríteni a feketeugrokat. Ezek szerint királyi csalá­dunk a fehér ugrok leszármazottja lett volna? Erre utalhatna a nagyszentmiklósi kincs női asztali készlete. Ez a kérdés túl messze vinne s nyilván képességeimet is meghaladná, semhogy itt bővebben megvilágíthassam. Durván fogalmazva: lehetsé­ges, hogy Árpád honfoglalása a Kézainál és a Képes Krónikánál megjelölt 670-ben vagy 700-ban történt volna és nem 895—896-ban? És az Árpád család származása is első honfoglalók népéhez kapcsolható? Csupa kérdőjel, de nem indokolatlanul odatett kérdőjel! Minket most ebből a kérdésből — Szent Istvánnak kapcsolatban — az Árpád család érdekel. Ez a régiek hite szerint is szent család volt. Az utódok születését csodás álmok előzték meg, vagy mennyei beavatkozás kísérte. Árpád háznak nem­csak Szent István után voltak szentjei, hanem előtte is. Emese álma a turullal azzal a jóslattal végződik, hogy méhéből szent királyok származnak. Álmos nevét is a latin „szent”-ből magyarázza Anonymus, s nem is járt messze a valóságtól, mert újabban nem a „vásáron vásárolt”-ból, hanem a török dicsőítő névből magyarázzák, akár­csak Árpád neve sem „árpaszemecske” már, hanem ugyancsak felkent értelmet ka­pott, mindkettőt a török nyelvből magyarázza (Rásonyi, Képes). Géza is megálmodja egy égi jelenetben fiának születését. István sírjánál is csodák történnek. Summa sum- márum ,a Turul nemzetség karizmatikus nemzetség volt, istenvezette család. Ebben a családban a hatalom öröklődött. Nem csodálkozhatunk, ha a kisfiú korában meg­keresztelt István „királyunk” királlyá szentelése előtt nem az István, hanem Vajk nevét viselte, aminek jelentése — ismét csak a törökből — nagyjából annyi, mint a fiatalabb fejedelem. Ez méltóságnév volt, az István (megkoszorúzott, megkoroná­zott pedig személynév) kiváló keresztény nevelésben részesült. Hunyadi őse is Vajk volt, ők kun kenézek voltak a Kárpátokon túl. Aligha kételkedhetünk abban, hogy Szent István anyanyelve török volt, s népe közt magyarosodott el. Érdekes, hogy Szent István életiratai kiemelik, hogy ő maga nem térített. Nem értette volna jól népe nyelvét? Ez a megállapítás csak azok számára jelenthet meglepetést, akik elfelejtették Hó- man Bálint megállapítását, amelyet a Magyar Történelem első kiadásában a 93. lapon írt. íme: „A magyar uralkodóházban, előkelő családokban és a népnél egyaránt gya­kori a török személy és nemzetségnevek (Árpád, Álmos, Zulta, Tas, Taksony, Üllő, Kaplony, Bors, Kartal, Ákos, Ajtony, Ond, Bulcsu, Gyula, Sarolt, Turul, Baja, Kurt stb.) . . . bizonyítják, hogy a magyarság széles rétegei — de főleg az előkelők — szár­mazásra is törökök voltak... a török nyelvet is beszélték, mely mintegy hivatalos diplomáciai, katonai és üzleti nyelvül is szolgált s talán valami előkelőség színét is adta ...” Az Árpádoknál büszkén őrzött családi hagyomány volt az Attilától való leszár­mazás tudata, a Turul nemzetséghez való tartozás. Ez a messze őskorral is összekö­tötte a családot az Emese álmához kapcsolódva. Az Árpádok családi kincstárában több ötvöstárgyat és fegyvert őriztek, amelyek hitük szerint Attilától maradtak a családra. A család szent voltának tudata tehát még „pogánykori” örökség volt. Szent Lászlónak is égi látomásai voltak! Rátérve a térítésre, ez bizony a nagyfejedelem, illetőleg a király parancsára indult meg. Az erőszakkal való térítés természetesen felületes volt. Ezt a régészet is meg­erősíti, mert a templom mellé temetkezések (amit a törvény rendelt el) csak a XI. század fele táján indulnak meg, de aránylag hamar válnak kötelezőkké, bár Halim- bán még a század végén is templomnélküli temetőbe temetkeznek. A nyelvvel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy fejedelmeinknek, de külö­nösen Gézának és fiának Szent Istvánnak olyan kiterjedt külföldi kapcsolatai voltak, hogy bizonyára tolmácsok serege állt rendelkezésükre s ezek — talán csak alkalman­ként — a térítő papoknak is fordíthattak. Eddig csak a sorok közt érzékelhettük, hogy István állama vegyes népcsoportok­ból állt, s hogy rátelepedett a nagyszámú lakosságra, amely onogur, magyar volt — a 1020

Next

/
Thumbnails
Contents