Életünk, 1986 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 1. szám - KÜLFÖLDI MAGYAR KÖNYVEK - Fodor András: A szombathelyi székházavatásra

kora már eleve abszurd-módon magas, 53 év!, mégis megdöbbentő, hogy a vidéken élők közt mindössze tíz a negyven évnél fiatalabbak száma.

Miként szembesüljünk ezután Kosztolányi Dezső jogos büszkeséggel mondott, hisz ezideig mindig visszaigazolható állításával, miszerint: az egész magyar irodalom vidékről jön ...?

Aki a sorjázó első köteteket, fodyóiratbeli publikációkat figyelmesen olvassa, tudja, hogy a reménybeli tehetségek száma ma sem kevesebb, mint (régebben. Sokkal inkább az a probléma, merre visz további útjuk, miként lesznek képesek az irodalmi közéletben megkapaszkodni, lesz-e belőlük író egyáltalán? Etekintetben a vidéken élő pályakezdők változatlanul hátrányos helyzetben vannak. A központi folyóiratoktól, az idősebb, rangosabb pályatársakhoz kapcsolódás lehetőségétől távol, alkalmi társulásoknak, vagy a teljes magárahagyottságnak kiszolgáltatva. (Kacérkodva netán azzal az utolsó eséllyel, hogy szerencsét próbálni Pestre költöznek.)

Azt hiszem, a vidéki fiatal értelmiség gondjain töprengő illetékeseknek szembe kell végre nézniük azzal is, a növekvő városok klorofi'l-szegény légkörében marad-e egyáltalán termékenyítő klíma a környezetükből indult írók, művészek létezéséhez, működéséhez. A Kosztolányi-mementó nélkül is belátják bizonyára, milyen szomorú perspektíva volna a Budapest határain túl író-nélkülivé váló Magyarország. Igenis, itt, ezen a veszedelmes fordulóponton kell feleszmélnie szellemi előmenetelünk valamennyi tétova mecénásának: nem mindegy, hogy egy-egy falun olvasgató, vidéki kollégiumban verselő diók milyen mércét, ösztönzést kap környezetétől, nem mindegy, hogy milyen lesz a következő évtizedekben rátarti sietséggel szaporodó városaink kulturális infrastruktúrája. Megmaradnak-e benne a tehetségek fölfedezését, támogatását szolgáló feltételek, kinőhetnek-e belőlük az alkotás folyamatosságát működtető, közös jövőnket formáló, inspiráló produktív emberek?

94