Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 5. szám - Bíró Margit: Egy grúz krónika tudósításai 5. századi kaukázusi támadásokról, hadjáratokról - Vahtang Gorgaszal életrajzának néhány kérdése (tanulmány)

nek, másrészt mindazoknak a hódító birodalmaknak az életében, amelyek a hatalmukat az Idők során kiterjesztették a Kaukázust környező területekre. A régészeti ásatások tanúsága szerint már az 1, e. 4. században is erődítmény állt ezen a helyen. (Dzs. Gvaszalia, Aragvisz kari (Darialani): Dzlebanl Szakartvelosza da Kavkaszlisz Isztorildan. (Kutatások Grúzia és a Kaukázus történetéből) Tbiliszi, 1976. 144—150.)

43. A tarkhan szó (és alakváltozatai: a rovásírásos türk és ujgur feliratokban targan a bizánci forrásokban tarkanosz, a mongolban darqad (a darqan többese), a mohamedán örmény és szláv forrásokban scarxan) kezdetben méltóságnévként, majd nemzetség- törzs-’ és személynévként fordul elő. Mindmáig számos helynévben és néhány családnévben is fennmaradt. (Németh Gyula, A honfoglaló magyarság kialakulása. Budapest, 1930 256— 261.; G. Doerfer, Türkische und mongolishe Elemente im Neupersischen. II. Wiesbaden 1965. 460—474.; Ligeti Lajos, A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. II. Budapest, 1979. 453—455.; Peter B. Golden, Khazar Studies. I. Budapest, 1980. 150—154, 176, 181—182, 210—213.; V. I. Abajev, Tarhan: Szaenatmecniero krebuli. (Nyelvészeti tanulmánygyűjtemény.) Tbiliszi, 1979. 21—26.

Dzsuanser krónikájában személynévként „kazár Tarkhan” összetételben szerepel. A Tarkhan szóban a kh az ógrúz hehezetes zöngétlen íaríngális zárhangot jelöli.

44. A név mindkét eleme perzsa szó. A Parszman-t F. Justi (Iranische Namenbuch. 91.) a Parsamana 'perzsa lélekkel bíró’ alapformára vezeti vissza. A Paruh mögött az újperzsa Farrux áll, amely az arab mubarak 'áldott, boldog’ megfelelője. (F. Justi, i. m. 94.; M. Andronikasvili, i. m. 504—505.)

45. Török vagy mongol eredetű szó, a grúz forrásokban őszét királyok és hősök neveként szerepel. Az őszét nyelvben bátor’, 'hős', 'góliát' jelentésben ma is használatos. (V. Abajev, Isztorlko-etlmologlcseszklj szlovar’. I. 245—246.; u. ő., Oszetinszkij jazüfc i fol’klor. 262. M. Andronikasvili, i. m., 134—135.; G. Doerfer, 1. m., 366—377.; Peter B. Golden, i. m., 155—156.) A Bakatar szóban a k az ógrúz zöngétlen faringális gégezárhangot jelöli.

46. Az ógrúz szövegben itt a vlgrl szó szerepel. A vigri szónak, amely a középperzsa nyelvből került az ógrúzba, több jelentése lehetséges: 'leopárd', 'tigris', 'krokodil'. (Szulhan- Szaba Orbeliani. Lekszikoni kartuli. (Grúz szótár) I. Tbiliszi, 1966. 261.: Szinuri mravaltavi 864 clisza. (A 864-es évi sinai kéziratgyűjtemény.) Szerkesztette, a bevezetést és a tanulmányt írta A. Sanidze. Tbiliszi, 1959. 323—325.; I. Kerkadze, Chovelebisz agmnlsvneli lekszika dzvel kartulsi. (Állatnevek az ógrúz nyelvben) Tbiliszi, 1974. 155—156.) Fordításomban az Andronikasvili által helyesnek vélt jelentést fogadtam el. (M. Andronikasvili, i. m. 239—241.)

47. Ogrúz távolságmérték: 125 lépés. Az ógörög stadion megfelelője. (Kartlisz chovreba I. 454.)

48. Jelentése: hadvezér. A középperzsa nyelvből került az ógrúzba. (M. Andronikasvili, i. m. 371—372.)

49. Ez a betoldás a Kartlisz chovreba egy 18. és egy 19. századi másolatában, valamint a Grúz vértanúk gyűjteményének egy 1713-ból származó és ennél későbbi kézirataiban szereplő Nino életrajzban található. (Kartlisz chovreba I. 156.) A betoldás szövege azonban szinte szó szerint megegyezik a 11—12. század fordulóján élt Arszen szerzetes Nino életrajzának egy részletével. (Dzveli kartuli agiograpiuli literaturisz dzeglebi. III. 48.)

50. Vahustl Bagrationi szerint „Pacsanigni Dzsiketin túl van a tengerpart és a Krím között”. (Kartlisz chovreba IV. szerk.: Sz. Kauhcsisvili. Tbiliszi, 1973. 104. szk. 1.) A pacsanikokra (besenyőkre) vonatkozó grúz adatokat Istvánovits Márton a Geargian Data Bearing on the History of the Petchenegs cimű tanulmányában tárgyalja: Acta Orientalia Budapest, 1963. XIII. Fasc. 1—4. 319—323.

51. Vahusti Bagrationi szerint „Dzsiketi pedig (szerk.: Aphazetin) túl a Kaukázus peremén van és most annak nevezik az Aphazetin túli (területet) a tengerig”. (Kartlisz chovreba IV. 104. szk. 1.)

A dzsikeket több helyen is említi két 11. századi grúz történetíró: Dzsuanser és Leönti Mroveli. (Kartlisz chovreba I. 43, 45, 157.) A dzsikekre vonatkozó egyes szövegrészietek orosz fordítását lásd: Ju. Sz. Gaglojti, i. m. 184—185.

Ekvtime Atoneli vagy más néven Ekvtime Mtacmideli (955—1028), a grúz hagiográfiai irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja is említi ezt a népet egy, a 10. század végén írt munkájában, amely, mint azt K. Kekelidze kimutatta, a Questiones ad Thallasium cimű mű sajátos grúz fordítása. Ebben a szerző a dzsikeket — valamint a hereket, oszokat és az apházokat is — Sém leszármazottai között említi. (K. Kekelidze, Etiudebi dzveli kartuli literaturisz isztorildan. (Tanulmányok az ógrúz hagiográfiai irodalom történetéből) I. Tbiliszi, 1956. 171, 173, 179.)

Z. V. Ancsabadze feltételezése szerint a dzsikek (szadzok) a szanlgokkal azonosak és az abház-adig etnikai tömbhöz tartoznak. (Z. V. Ancsabadze, Isztorija i kul'túra drevnej Abházit. Moszkva, 1964. 169—176.) Ancsabadze nézetét N. G. Volkova is elfogadja. (N. G. Volkova, Etnonimü i plemennüje nazvanija Szevernogo Kavkaza. Moszkva, 1973. 28.)

52. A grúz források a Kluhori hágót nevezték Aphazeti útjának. (D. L. Muszhelisvili, Osz- novnüje voproszü isztoricseszkoj geografii Grúzii. 26.)

53. Dzsuanser krónikájából megtudjuk, hogy Vahtang tizenkilenc éves volt, amikor feleségül vette Urmizd perzsa király lányát. C. Toumanoff szerint itt csakis III. Hormizdról lehet szó, aki 457-től 459-ig uralkodott. Vahtang házasságkötését Toumanoff 458-ra teszi, s születési évét egyszerű kivonással (458—19=439) állapítja meg. Dzsuanser nem adja meg, hogy Vahtang mikor lett Kartli uralkodója, csupán annyit tudunk meg tőle, hogy Vahtang hét éves volt, amikor apja, Mirdat király meghalt. Toumanoff ennek alapján úgy véli, hogy Vahtang hétéves korában, vagyis 446-ban foglalta el apja helyét a trónon. (C. Toumanoff, 1. m. 362.)

54. A grúz történeti tradíció szerint Szomhiti Kelet-Grúzia déli része. A grúz forrásokban Kvemo Kartli (Alsó Kartli) néven is említik. A görög források Gogarene, az örmény források pedig Gugark néven említik. (Biró Margit, i. m.)

55. Kelet-Grúzia egyik pogánykorl kultikus központja Mcheta déli részén, a Mtkvari jobb partján. Az Armazi vár (grúzul: Armazis cihe) az ókor egyik legjelentősebb erődítménye, amely a régészeti ásatások tanúsága szerint az i. e. 4—3. században épült. (A. Apa- kldze, i. m. 34—42.)

56. Kuheti eredetileg a Mtkvari folyó Mcheta és Rusztavi közötti szakaszától északra fekvő

432