Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 10. szám - Láng Gusztáv: Plugor Sándor grafikájához
ennek jogosultságát eszemben sincs elvitatni — mégis, hadd figyelmeztessek egy iro- dalom-ihlette könyvgrafikus munkáit bemutatva arra a kétségbevonhatatlan tényre, hogy a képzőművészet legtöbb alkotása illusztráció. Az antik istenszobrok a mítoszoktól nyerték a sugallatot, a Biblia szavai váltak színekké a festők vásznain évszázadokig, a természet szavakba önthető élménye vezetett ecsetet, rajzónt, krétát a romantika korában — s a példákat napjainkig vezethetnünk, de mielőtt a képzőművészet rajongói és főképp művelői megneheztelnének az „illusztráció” szó miatt, hadd fordítsam vissza a példáikat, s gondoljak arra: igaz, hogy a mindig ellenőrizhetetlen legenda szerint az antik görög szobrásznak Homérosz költeményei szolgáltak műhely-kánonul, de vajon Homérosz leírásaiban nem még régebbi istenszobrok látványának emléke rejlik? Ha bihliaszöveggel találkozunk, nem épül-e be jelentésébe mindaz, amit róla a képzőművészet megmutatott? Petőfi táj- és zsánerversei vajon olyanok lennének lamilyennek ma olvashatjuk őket, a kor képzőművészetének látványvilága nélkül? Ilyen értelemben ötletszerű tételemnek az ellenkezője is igaz: az irodalom a képzőművészet magyarázó szövege. A festőt pontosabb gondolkodásra serkenti a költészet, a költőt élesebben látni a festő, a grafikus. Az embernek önkéntelenül is Arany kései remek balladája jut eszébe, A képmutogató mívesen naiv, raffináltan vásári mutatványa: csak együtt egész, csak együtt hatásos a kép és a szó; csak egymást szolgálva (és együtt szolgálva) szabadok igazán. Nem illusztrátor és magyarázó viszonya ez, hanem társművészeké. Remélem, elnézik nekem, hogy engedtem az általánosságok csábításának, ahelyett, hogy az itt elénk táruló látványokról beszéltem volna, de Arany János legyen, aki szavakkal ,,,képmutogatásra” vállalkozik. Hadd szóljak azonban — Plugor Sándor grafikái kapcsán és előbbi gondolatmenetemet folytatva — arról is, hogy e társmű- vész-kapcsolat a mű létrejöttében fontos, de mi, nézők, akár meg is feledkezhetünk róla. Aki nem tudja, ki volt Jób, Plugor Sándor fémkarcának „meglátásához” nem kell megtudnia; az átlósan feszülő test, az átszellemülés görcsébe ránduló vonások 934
