Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 10. szám - Kovalovszky Márta: Századvég előtt (esszé)
ségével. Az a fotósorozat, amelyet kommentárokkal, szövegekkel kísért, és sajátos logikájú történetté alakított, sok vonatkozásban már előzménye a későbbi reliefeknek: az üveg- és tükörfelületek fény-ámyék-vetületei, tükröződései, a valóságdarabok és a tükörképek bonyolult metsződése tárgyiasulnak az új kompozíciókban, megőrizve titokzatos, majdnem okkult jellegüket. A nyolcvanas évek elejétől születő reliefek ugyancsak gipszöntvények. A felületen, többszörös rétegben, nagyjából geometrikus formák jelennek meg, amelyek finoman elmozdulva egymáson, pókháló-szerű, törékeny rácsozatokban metszik egymást. A reliefek legnagyobb/legplasztikusabb mélysége/magassága alig pár centiméter, többnyire azonban csak milliméterben mérhető. Az egymástól leheletnyire elváló rétegek azonban megnyílnak a szem és a képzelet előtt, és — akár egy régészeti ásatáson — messzire pillanthatunk általuk, visszafelé, elmúlt időkbe, más kultúrákba, a geometria, az optika és a fantázia törvényei által kormányozott világba. Ez Jovánovics szobrászain — kívülről. Belül, a művek mélyén, nem titkolva, de tartózkodóan, első pillantásra áttekinthetetlenül gazdag kulturális forrásanyag halmozódik: irodalom, filozófia, művészetitörténet, optika, pszichológia, számmisztika, zenetörténet — egy másik tanulmány feladata lehetne ezek felfejtése és kielemzése a művekből. Ami itt számunkra fontos, az Jovánovics viszonya ezekhez a történetikulturális rétegekhez. És meglepődve, de talán elégedetten is állapíthatjuk meg, hogy ebben ő is a nyolcvanas évek, a századvég gyermeke, a fiatal (nála fiatalabb — bocsánat!! generáció társa: „a valóság édessége” ugyan nem számít neki, annál fontosabb azonban számára egy egyetemes kultúra anyaga, mely minden pillanatban provokálja gondolkodását, képzeletét, kompozíció« szándékait. A reliefek e kihívásra adott válaszok, amelyeknek zárkózottsága, szűkszavúsága, formai tökélye és tükörsima felülete elfedi a tényt, hogy Jovánovics ugyanazzal a századvégi érettséggel, fölénnyel és nagyvonalúsággal válogat kulturális örökségéből, mint fésületlen és harsány kortársai. Az 1984-ben készült négy nagy relief mélység-magasság-viszonyai megváltoztak, a formák plasztikája felerősödött, a síkok fegyelmezetten átszakadnak, nem csak metszik, át is vágják egymást, erős árnyékok hasítanak a felületbe. Velük egyidő- ben készültek azok a kompozíciók, amelyek már elszakadnak a fal síkjától, önállóan foglalnak helyet a térben, -ha nem is kör-, de félkör-plasztikák (Akasztott ember háza, A. S. napóra, Marionett-Theater für Chopin). Itt még a gipsz márványszerű fehérsége és nemes hibátlansága sem fojthat el valami korábban ismeretlen, baljós drámaiságot. Micsoda új hang ez? Óvatos vagyok. Nem is merek arra gondolni, hogy a szobrászatot is utolérte a századvég. összegezés Vannak bizonyos törvényszerűségek az ember kétségb’esetten analizál bár ez itt nem tudományos cikk inkább csak jelzem itten. (Kukorelly Endre) 932
