Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKÉRE - Bakay Kornél: Insignia Regni Hungariae I.
BAKAY KORNÉL Insignia Regni Hungáriáé I. STUDIEN ZUR MACHTSYMBOLIK DES MITTELALTERLICHEN UNGARN, A magyar koronázási jelvények 1978. január 6-án kerülték haza s néhány hét múlva már, a nagyiközönség is megtekinthette a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán a szent koronát, a koronázási palástot, a jogart, az országalmát és a koronázási kardot. E páratlan értékű és szépségű kincseink iránt természetesen nemcsak a nagyközönség (eddig Iközdl négymillió ember!) tanúsított rendkívüli érdeklődést, hanem a szakemberek is. Ennek az igényinek kívánt eleget tenni a kormány azzal, hogy a művelődési miniszter engedélyével megrendezhették a Nemzeti Múzeumban az első nemzetközi tudományos tanácskozást 1981. szeptember 22—24- én. A 33 meghívott szakembernek közel a lel'e küldföldről érkezett. A 14 előadásnak az anyagát 194 oldal terjedelemben, néhány ezer példányban (120 Ft-os árban) megjelentette a Magyar Nemzeti Múzeum 1983-íban. A szép kivitelű kötet, Szelényi Károly fotóival, az elhangzott előadások sorrendjében adja közre a kutatók tanulmányait. E nem túlságosan szerencsés szerkesztési elv következtében (a kötet szerkesztője Lovag Zsuzsa volt) a szakmabeliek dolgát is megnehezítették, a „kívülállók” népes táborát pedig azzal rekesztették ki, hogy a .tanulmányok német nyelvűek. (Csak fokozza az olvasó tanácstalanságát, hogy a 14 közzétett tanulmány egyikét, a magyar Bíró Tamásét, miért kellett angolul megjelentetni, amikor Dávid Budkton angolul elmondott előadását is átültették németre.) Szükséges lett volna az előadások rövid összefoglalását magyarul megjelentetni. Nem kevésbé sajnálatos, hogy 13 hozzászólás kéziratát nem kapta meg a szerkesztőség. Köipeczá Béla művelődési miniszter megnyitó szavai után (15—16. oldal) a történészek ismertetik álláspontjukat kerek száz nyomtatott oldalon (beleszámítva a ■képes táblákat is.) Székely György a „Koronaküldések és király-kreálások a 11. századi Európában” címmel (17—28. oldal) foglalta össze a magyar királysággal egykorú külföldi adatokat, kiemelve, hogy a 11. században a királyi hatalom jelvényei között milyen fontos szerepe volt a királyi lándzsának .mind a környező országokban, minid Magyarországon. Nem véletlen, hogy a koronázási palást István király-ábrázolásán a koronás király jobb kezében lándzsát, a baljában országalmáit tart. Hasonlóképpen volt ez .például a lengyeleknél is (19. Oldal). Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a királyi kincstáraikban ebben a korszákban nemcsak egyetlen koronát őriztek. Noha Székely György is tárgyalja merseburgi Thietmar püspök (975—1018) forrásadatait, a forrásszöveg alapos elemzését Váczy Péter végezte el „Merseburgi Thietmar a magyar királykoronázásról” c. tanulmányában (29—43. oldal). A latin forrás vonatkozó része így hangzik: Imperatords autem pre- dicta (III. Ottó császár) gratia et hortaltu gener Heinrici, ducds Bawaiiorum, Waic in regno subnet episcopates cathedras faciens, ooronam et benedicoionem accepit.” (30. oldal). E régtől ismert forrásszöveg magyarul így fordítható: Ottó császár kegyelméből és buzdításából, Vajk, a .bajorok hercegének, Henriknek a veje, aki országában püspöki székeket állított fel, koronát és áldást nyert. Más források úgy tudják, hogy I. István a koronáját II. Szilveszter pápától kapta. A forrás helyes értelmezése nem kis jelentőségű, hiszen ha a német császár küldte volna a koronát ez függő viszonyt is jelenthetett volna. Székely György is, Váczy Péter is és Győrffy György is („István király szent 85
