Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 10. szám - Király László: Vízhullám, Amália (versek)

KIRÁLY LÁSZLÓ

Vízhullám

Elúszó ^éveimből színesen visszaint valami, ág lehet, megfoghatatlan léha bu'borék-emlék, barátság-valami, szerelem-valami, boldogság-valami, csipkebogyó-álom, kecskerágó lángban.

Elúszó éveim mit hordanak el nemlétbe, nemtudásha, áttetsző sosemvoltba, ahogy egy szürke-csipkés vízhullám becsúszik a lengő köd alá, ostobán tutuló hajók felé, és máris oda egy Rotterdam-emlék, vöröslámpás Párizs-izgalom, hóval óvó szerelem-Varsó, titok-Leningrad.

Felejt a test, nem őrzi a sós vízpermet-érintést, s hol az öt beszélő ujj villamos emléke a bőrön, az öröklétnek szánt érintés Jfolyamregény ?

S hogy felejt a tudat védekezőn: szerethetnek bátran kedvenc kitartó ellenségeink.

Állok egy hídon, s nem tudom, melyik part a múltam, melyik a jövőm.

És nem tudom, mi voltál: szín, hang, üzenet, virág, utazás, barátság, gondolat, simogatás, asszonyi bő ígéret — akármi?

S kétségbeesetten próbálok emlékezni rád.