Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 10. szám - A SZOVJET KULTÚRA NAPJAI MAGYARORSZÁGON: - Árpás Károly: Az észt nemzeti megújulás (tanulmány)

A válság jele volt, hogy az egység nevében Jamnsen minden más erőt háttérbe szorított: a tallinniaik nem kapnak szervezési feladatot, Kreutzwaldnak nem is küldenek meghívót (a sértődés oka, hogy tőle csak a prológus megírását várták), Köler nem jelenik meg a Dalosünnepein, s nincs ott a belső ellenzék képviselője, a sajtóból lassan kiszoruló Jakobson se. A polgárosodást elősegítő egység állaimidealógiája helyett a társadalmi rétegek, osztályok érdekeinek megfogalmazása ikerült előtérbe, tragikus harc az eddig együttműködők között a német és orosz hegemónikus küzdelem árnyékában.

RÉSZÉRDEKEK JELENTKEZÉSE — A MOZGALOM POLARIZÁLÓDÁSA (1869—1881).

„Ha jól akarsz élni, barátom / Utazni, vinni fényes házat,

Ne nézd, hogy pénzed honnan szerzed, / Sose zavarjon a gyalázat.

Haza és nemzet — mit tesz nékem? / Szülőföld — nem a kenyerem,

Kegydíjat tőle nem remélek / Jómódom nem ebből terem ..

(1871-es Jannsen-ellenes névtelen [? Jakobson) gúnyversből)

A 70-es években mélyreható változások következtek be a gazdaságban. A birodalom legfejlettebb, területein megtörténik az áttérés a kapitalista rendszerre, sőt lassanként létrejönnek az imperializmus feltételei is. Az észtek lakta terület földrajzi jellegéből adódott, hogy a mezőgazdaság fcapitalizálódása aránylag gyorsain fejlődött! Erre az időre az áruba bocsátható föld túlnyomó része gazdát cserélt, nyíltabbá váltak a tulajdonosok és a tulajdonnal nem rendelkezők közötti érdekellentétek. Egyre erősödik a kisüzemek egymás közti és a nagyüzemmel való versenye a piac meghódításáért, megtartásáért — ugyanakkor új termelői formák is jelentkeznek. Az ipar kapitalizáló- dását meggyorsítják az 1870-ben induló Balti Vasút és a militarizálódó állam igényei.

Az ipar, a kereskedelem új küzdőtérként jelentkezik. A kibontakozó és a Nyugaton most kialakuló monopolkapitalizmussal érintkező szabadversenyes kapitalizmus újabb ellentétet hoz létre: a születő észt burzsoázisa ellentétét minden idegen tőkével s a munkásosztállyal. Legszembetűnőbb a demográfiai változás. Bár az urbanizáció folytatódik, s a kivándorlás is jelentkezik, jelentőssé válik a munkásság, mégis a népesség megoszlását tekintve még mindig aránytalanul nagy a mezőgazdaságból élők száma. A mozgalom ie szakaszára a kistulajdonosi, kispolgári érdekek jelentkezése nyomja rá bélyegét. Az értelmiség érdekeiket fogalmazza meg, s hozzájuk csapódnak ideiglenesen az osztályukat, rétegüket elhagyni kívánó zsellérek, béresek, napszámosok, illetve az önállóan még nem jelentkezhető (és .lehetséges) észt nagyvállalkozók és nagygazdák. E szakasznak egyik legfontosabb jellemzője az, hogy az elkülönülő rétegek tudatossága megnő, s ez teret kap a sajtóban, irodaiamban (1879-től, a Sakala áttörésétől, évente jelennek meg új folyóiratok).

Az államélet konfliktusai, az udvar szövevényei csak közvetve hatottak a mozgalomra. Legjelentősebb külpolitikai változás a német egység létrejötte. A balti bárók egyszerre nyertek erős hátvédet és féket a Német Császárságban. Hátvédet új politikai koncepciók kidolgozásához — itt elsősorban az elnyomott nemzetiségekre való támaszkodás elmélete kerül süllyesztőbe —, és féket :„a császárság szövetségi politikája miatt óvakodott a balti reményeknek valóságos tápot adni. A belpolitikában a kormányzási formák körüli huzavonák alig, az asszimilációs és integrációs politika már igen, a nihilisták és az önkényuralom politikai terrorhadjáratai, valamint II. Sándor halála már jelentékenyen érintette a nemzeti megújulás belső problémáit és harcát az egységért. A még félig feudális, ám már kapitalizálódó, az abszolutizmus önkényével és a liberalizáció igényével egyszerre kacérkodó, élő bürokrata-militarista államhata902