Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKÉRE - Vékony Gábor: Késő népvándorláskori rovásfeliratok (tanulmány)

Közeleső kórba tartozik a Marsigli-féle rovásnaptár. Az olasz Marsigli 1690 körül hadmérnökként Erdélyiben végzett erődítési munkákat, s ekkor lejegyzett egy botra rovott naptárt, amely a nem mozgó ünnepeket és a névnapokat tartalmazta. A rovásnaptár nem lehet korábbi 1450-nól, mert tartalmazza Sienai Szent Bernét napját, akit ebben az évben avattak szentté. Jeleinek archaikus volta miatt viszont a XV. század vége elé szokás helyezni. Régiségére utal a ligatúrák használata és a magánhangzók gyakori elhagyása. E naptár igen becses emléke a székely rovásírásnak, bizonyos részei máig megfejtetlenek.

Két olyan feliratot kell említenünk, amely nem eredetiben, hanem csak másolatban maradt ránk. Ezek egyike a csíkszentmihályi templom felirata. Az 1501-ben készített szöveg tulajdonképpen építési felirat, csupán az évszám szerepel rajta, valamint az, hogy „Mátyás, János, István kovács ... Mátyás mester, Gergely mester csinálták”. A szögletes betűk híven őrzik a rovás- technikát, igen sok a ligatúra, a betűösszevonás a szövegben, viszonylag ritkábban fordul elő a magánhangzók elhagyása.

1515-ben íródott a konstantinápolyi felirat. A feliratot Hans Dernsohwam jegyezte le, aki 1553-toan Ferdinánd Szulejmánhoz küldött követségének tagja volt. Érdemes e szöveget idéznünk:

„ezeröcáz tizenöt esztendőben írták észt. László király öt kevetét váratták itt. Bilaji Barlabás kettő esztendejik it vált. nem tőn császár ... Keteji Székel Tamás iránt észt. Szelimbök császár itt té ben száz lóval.”

Bélái Barnabás II. Ulászló király követe volt. Székely Tamás sajátos, az egyéb székely feliratoktól eltérő módon véste fel a szöveget, balról jobbra, eközben a szokásos betűket is megfordította. Bizonyos esetekben azonban megtartotta a betűk rendes irányát, keze nyilván a jobbról balra való íráshoz volt szokva.

Az 1530-as években íródott a bögözi templom freskófelirata. A kis Udvarhely megyei templom freskójának Krisztus képéhez, a képet keretező man- dorlára téglavörös krétával egy nevet írtak föl: Atyai Están. Egy Atyai Istvánt ismerünk e korból Udvarhelyről, ő lehet a felárat szerzője.

Telegdi 1598-ban Rudimentáját még egy rovásábéoés emlék előzi meg, ez Szamosközy István 1587-ben írt néhány szavas feljegyzése, amelyben Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem anyjáról olvashatunk sértő (finom voltam) megjegyzéseket. Ebben az esetben egyértelmű, hogy Szamosközy titkosírásként használj a a rovásbetűket. Ugyanezt teszi egyébként néhány évvel később, 1604-ben egy Rudolf császárt gyalázó latin nyelvű versét rovásbetűkkel jegyzi le.

Telegdi Rudimentája után két feliratos emléket ismerünk. Ezek egyike az enlakai unitárius templom famennyezetének festett felirata: Egy az Isten — Georgyius Musnai Dakó. A famennyezeten több latin felirat is van, ezek egyikéből megtudjuk, hogy Musnai (Dakó) György festette a mennyezetet 1668- ban. Musnai csak egy esetben nem ír ki magánhangzót, így ez a felirat jellegében nem igen különbözik a Telegdi művét követő különböző fcömyvbejegy- zésektői. A felirat kései voltát a ligatúrák hiánya is mutatja. Valószínűleg korábbi (ha olvasata jó) az alsószentmihályfalvai templom felirata. Ez az Aranyosszékben található templom 1674-—1685-ben épült jelenlegi helyén. A benne lelt felirat >egy bevakolt, másodlagosan felhasznált kövön található, Vá- sáry I. olvasata szerint szövege a következő: Nyistverü Márk tornya ez. A

80