Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKÉRE - Vékony Gábor: Késő népvándorláskori rovásfeliratok (tanulmány)

az ábécének az alapja azonban a (régibb) szogd ábécé. Részben ebből magya- rázódik a magánhangzók csekély száma a türk rovásírásban, a szagában ugyanis csak az a, i, o hangoknak volt betűjele. A .két írás között azonban időben igen nagy a távolság, s a türk jelek jelentős része bizonyosan belső fejlődés eredménye volt. E fejlődés egyelőre felderítetlen. Mindenesetre az a körülmény, hogy a türk írást jobbról balra írják, az arameus írások köréhez köti azt, oda, ahová a szogd is tartozik.

A türk rovásírás megfejtésének igen nagy jelentősége volt egy régen ismert írás, a székely rovásírás kutatásában is. Thomsen megfejtése után Nagy Géza mutatott rá először, hogy a székely rovásírás bizonyos jelei a megfelelő türk jelekkel kapcsolhatók össze. A székely rovásírás ekkor már régóta a kutatók érdeklődésének tárgya. Első feldolgozása Telegdi Jánostól származik 1598-1001. E munlka után többen foglalkozták a székelyek írásával, gyakran kétségbe vonva annak valódiságát.

A székelyek írására vonatkozó első adatot Kézai Simonnak a XIII. század nyolcvanas éveiben írott krónikájában találjuk. Szerinte a székelyek „az oláhokkal összevegyülve — mint mondják — azok betűit használják”. Kézai szövegéből átkerül ez a részlet a Képes Krómkába is, máig tartó vitákat idézve elő ennek az írásnak a milyenségéről. Az ortodox hitű románok írásbelisége eredetileg szláv írásbeliség, ennek azonban korai használatára nincs adatunk A cirill-betűs, szláv nyelvű román emlékek legelőször a XIV. század legvégén tűnnek föl. Még ha nem is zárhatjuk ki, hogy a XIII. században a szlá'v írásbeliség megvolt a románoknál, akkor is hiányzik ennek az írásnak használatára vonatkozó adat a székelyeknél. Kézai ismeretei hallomásból származnak (úti penhilbentur: mint mondják), közelebbi ismeretei a székelyek betűiről nem voltak, így az általa mondottakat csak úgy érthetjük, hogy a székelyeknek volt írásuk. Nem kell ezért a Kézaimál szereplő oláhokból valami eddig nem ismert török népet siikeríteni, hogy a székelyek írását megmagyarázzuk. A székely írásra vonatkozó későbbi adatokból, s ennek az írásnak az eredetéből különben is kiderül, hogy annak sokkal régibb története van, hogysem a Balkán félszigetről felvándorló románoknak ahhoz valam: közük lenne. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a románok legkorábbi erdélyi említéseikben a besenyőkkel együtt tűnnek föl. Így 1213-ban Joachiir szebeni ispánnak a bolgár Ászén cár ellen vezetett hadának szászok, oláhok székelyek és .besenyők vannak. II. Endre 1224-ben, szászok számára kiadót" kiváltságlevelében is együtt szerepelnek az oláhok és a besenyők. Mivel a besenyőknél lehettek elszórt nyomai a rovásírásnak, nem lehetetlen, hogy Ké- zainál végül is ennek találjuk eltorzult említését. Óvnunk kell azonban attól hogy valaki ezek után esetleg egy besenyő rovásírásból származtassa a székely írást, utóbbi kialakulása ugyanis sokkal régebbre tehető, mindenesetre legkésőbb az ezredforduló elé.

A székely írásra vonatkozó következő adat Turóczi János 1488-ban kiadót krónikájában található. Turóczi előszavában azt írja, hogy a magyarok égj része, amelyik az ország erdélyi határain lakik „bizonyos jeleket vés fára, ; ilyenféle írásmóddal betűk gyanánt él.” Majd azt olvassuk nála, hogy a székelyek „nem felejtették el a szkíta betűket, amelyeket nem tinta és papíroi segítségével, hanem pálcáikra metszés mesterségével rováshoz hasonló modor használják.” Turóczi tehát a számrováshoz hasonlítja a székelyek írását. Kor- társa, Bonfini is azt írja, hogy a székelyeknek „szkítiai betűik vannak, ame76