Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 9. szám - Hegyi Katalin: Szentkuthy Miklós - Életrajz (1908-1948-ig)
ború éveivel esőnek egybe. Félt a számonkérő, szervezett oktatástól, állandó szorongást érzett. Iskolába menet Verne egyik-szakácsfigurájával társalkodóit magában, neki panaszkodott, s vele vigasztaltatta magát. Pedig nagyon jó tanuló volt, olvasni már Öpapától megtanult, minden tantárgy érdekelte. A tornaóra, az ügyetlen fiú számáré viszont kínszenvedést okozott. Bámulta az egyik nála is ügyetlenebb osztálytársának bátor, önironikus magatartását, aki, amikor a svédszekrényen kellett átugraniuk, és két fiú segített az ügyetlenebbeknek, elkiáltotta magát: „Rajta, pribékek!” imponált neki ez a tett, mivel ő is hasonlókat gondolt, de ilyen nyíltan kimondani nem merte. Két tanítónőjét is nagyon szerette: Segner JóZsa a Jugendstil démonaként, Báthory Margit pedig szűzies Szent Genovévaként él az emlékezetében. Az első gyónások emléke is ezekhez az évekhez fűződik. Az iskola hatalmas tornatermében négy-öt összeeszkáfoált gyóntatószékben adtak számot bűneikről a gyerekek. Miklós is számbavette vétkeit, többek között azt, hogy a Pallas Lexikonban a nemi élettel kapcsolatos szócikkek nagyon érdeklik. Ennek a vallomásnak teljes megfélemlítés lett a következménye: ha a gyónás előtt véletlenül elüti egy villamos, a Pokolba került volna. Furcsa módon az ítélet nem okozott lelki traumát a gyerekben. Bár nagyon komolyan vette a gyónás szentségét, sikerült magában úgy feloldania ezt a fenyegetést, hogy továbbra is őszintén gyakorolta az iskolában is megkövetelt, vallásos életet. Édesapja ezalatt frontszolgálaton volt a háborúban. Sűrűn leveleztek, s e leveleket Atyika gondosan megőrizte. Ha ritkán szabadságra hazatérhetett, megtette szokásos sétáit fiával. Ügyes kezével sok papírból hajtogatott várat ragasztottak, rajzoltak együtt. A kisfiú bizonyos tárgyakat szinte imádott, szabályszerű fétisként ragaszkodott hozzájuk. Édesanyjának volt három legyezője, amit különös élvezettel tapogatott, simogatott. Kedvelt tárgya egy porcelán feketekávéfőző, s nagyon jó játékszerei lettek a sakkfigurák. Innen ered a bábok iránti szeretete. Játszani csak olyan dolgokkal szeretett, ami szellemileg nem vette igénybe. (Ez a tulajdonsága máig jellemzi.) Szellemi tornának legjobban a matematikai feladatokat kedvelte, a memoriterek tanulása viszont nagyon untatta és nyomasztotta. 1918. és 1926. között a Werbőczi Gimnázium (ma Petőfi Gimnázium) tanulója. Már elemiben falta a könyveket, a Pallas Lexikon mindennapos olvasmányává vált, jól ismerte Vörösmarty, Petőfi, Arany költeményeit, Goethe sem volt ismeretlen Számára, de itt már mind a tanárok, mind az osztálytársak befolyásolták, s felkeltették érdeklődését újabb dolgok iránt. Egyik osztálytársa, Kun Miklós révén ismerte meg Rodin és Lehmbruck művészetét, Nietzsche Imigyen szála Zarathustráját, láthatott Babits-kézi na tokát, s hallotta először Freud nevét. Krcselics István osztálytársánál fedezte fel Heinrich Gusztáv Egyetemes Irodalom- történet-ét, Hitrich Ödön Római régiségek című könyvét, a Tolnai Képes Világtörténelmet. Krcselics apja hajóskapitányként ment nyugdíjba, baloldali nézeteket vallott (Atyika épp ezért nagyon utálta, de lojalitásához tartozott, hogy nem tiltotta fiát ettől a családtól sem). Állítólag világnyelvtant írt, ami annyira felcsigázta a kuriózumokra érzékeny kamaszt, hogy hencegett: az ő apja is valami nagyon komoly és érdekes dolgot ír a főkegyúri jogról. Órák után, hazafelé menet az A és B osztályosok összeverődtek és állandóan vitatkoztak valamin. Miklós maga is meglepődött, hogy a vitákban mindig az apja véleményét hangoztatta, holott alapvetően nem értett vele egyet. Így például egy igen jó matematikus osztálytársával, Winklerrel — a Palatínus strandról hazafelé tartva — a Margitszigeten arról vitatkoztak hosszasan, hogy a természet, vagy az emberi műalkotás csodálatosabb-e. S bár Miklós érezte, hogy nem neki van igaza, hogy valóban a természet bonyolultságánál, rendezettségénél nincs nagyszerűbb dolog a világon, mégis erősködött, hogy az emberi alkotás, a monumentális, díszes épületek sokkal tökéletesebbek és csodálatraméltóbbak, mint a természet törvényszerűségei. * , Govrik tanár úr az irodalom szépségedbe vezette be tanítványait, örmény szár Ö10
