Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 8. szám - Csomor Lajos-Lantos Béla-Ludvig Rezső-Poór Magdolna: A Magyar Korona (Az aranyműves vizsgálat eredményei)

Nos, valóban szerkesztési ellentmondásnak foghatnánk fel, ha éppen a rövidebb oldalon lett volna a hosszabb pánt. Ez ugyanis megemelte volna a Jézus-kép bal oldalát, feszültséget okozva ezzel a keresztpánt egész szerkezetében.

Az ellentmondás csak úgy oldható fel, ha feltételezzük, hogy a készüléskor a keresztpántot a maihoz képest 180°-os elf ordítással építették be a Koronába, és csak később fordították meg, esetleg a képi rend „átprogramozása” miatt.

A keresztpánt megfordításénak viszont technikai feltételei vannak:

1. le kellett szerelni az abroncsról a keresztpántot;

2. meg kellett fordítani a felső Jézus-képet;

3. ez utóbbi miatt le kellett szerelni a keresztet.

Nos, azt tudjuk, hogy mind a négy pánt szegecselését legalább egy alkalommal kibontották. Tehát a Koronát szétszerelték.

A felső Krisztus-kép foglalata annyira sérült, hogy a képet ma már csak a kereszt fogja oda a helyére, tehát valószínű, hogy azt is kivették — esetleg többször is.

A kereszt mai rögzítése sem eredeti — tehát azt is leszerelték a Koronáról!

Mindebből az következik, hogy a Korona valószínűleg a ma benne levő szerkezeti hiba nélkül készült, és a keresztpántot utólag fordították meg. Ennek a változtatásnak a művészettörténeti valószínűségét is Kovács József cikke adja meg a „feltételezett eredeti” tájolással, mely szerint valamikor András és Péter a Hold oldalán, Fülöp és Pál a Nap oldalán, Bertalan és János hátul, Tamás és Jakab képe pedig elöl kellett álljon. Ezzel a változtatással ugyanis nem kell átrendezni az apostol-képek elhelyezkedési rendjét. A legegyszerűbb megoldás az lehetett, hogy a pántot 180°-kal elfordították, majd ugyanígy a Krisztus-képet is, hogy ismét előre nézzen (9. rajz).

A szegecseket kibontani, majd újra feltenni, valamint egy képet megfordítani, kevesebb sérüléssel járt, mint nyolc — egyébként jó sorrendben levő — képet ki- és befoglalni.

VII. A KETTŐSSÉG IS EGYSÉG

A Magyar Szent Korona azonban a zománcképék stílusában és aranyműves megoldásokban is látszólagos kettősséget mutat. Egy ékszer elkészítési helyének és idejének meghatározásánál nem az a döntő, hogy kövei, gyöngyei és zománcképei a világ melyik tájáról és korszakából valók, hanem az, hogy milyen célra, milyen anyagból, milyen szerkesztésmóddal és technológiával készítettek belőlük ékszert, és hogy ezekkel a módszerekkel hol és mikor dolgoztak.

Vagyis a Korona képednek stílusa és nyelvi kettőssége a keletkezés korát és helyét illetően másodlagos jelentőségű: tehát nem következtethetünk belőlük arra, hogy az abroncs és a keresztpánt két korból és helyről származik. Ugyanis:

1. az abroncs anyaga azért vastagabb ás zöldesebb-sárga színű, mert tartó szerepe van és nagyobb ezüsttartalmú ötvözetből készült.

2. A keresztpánt színe közelebb áll a színaranyéhoz, mert finomabb ötvözet; anyaga is vékonyabb. Mindkét tulajdonságát indokolja a filigránok jelenléte. Ezeket ugyanis abban a korban, azzal a forrasztási technológiával, amivel készült, csak közel színaranyra és vékony lemezre lehetett felforrasztani.

3. Az abroncson pedig azért nem lehet filigrán, mert az abroncs vastagabb és ötvözött anyagból készült.

4. Eddig a két rész összeszegecselésének tényét is a Korona utólagos „összetá- koltságának” a bizonyítékaként fogták fel. A hasonló keresztpántos koronák elkészítési módja a következő:

a) elkészül a keresztpánt, amelyre minden követ, gyöngyöt, stb. rögzítenek;

b) elkészült az abroncs ugyanígy.

Ezután már csak a szegecselést választhatták szakmailag is helyes kötési módnak. Ráadásul ez a későbbi javításokat és átalakításokat is megkönnyítő megoldás.

738