Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKÉRE - Kapiller Ferenc: "...éjjeliőr egy tört-ezüst-koron" (tanulmány)
szabad halált vívhatsz e rab életre, melyben mindened elorozták .. 4. Menedékkeresés. A ilét (és nemlét) szakadékjai fölé hajló, a semmiibelhullás nyomasztó élményét megtapasztaló költő igyekszik kiépíteni valami menedékfélét, lelki kompenzációs 'hátteret. Ezt részben a természeti világban keresi és véli fölfedezni, mely az újjátaremtő- és megtartó erőt jelentheti számára. ('Hegyek, fák, füvek). A költőnek a természeti világhoz való kapcsolódását a szerelem intim szférája teszi emberivé, s a szerelemben megélt Én—és—Te kapcsolat megteremti a társadaima&ított forgiatag ellenkiépét; rácáfol a marxi „elidegenedés” jelenségére. Ez a dialogikus viszony teszi lehetővé az ember magára találásét is, mivel az „Én” csak a „Te”-vel való találkozásiban létezhet. A személy fogalmában mindig benne van ez a reláció. A kölcsönös meghatározottság és az egymásrautaltság dialektikájának — grammatikai-retorikai szerkezetben is megjelenő — szép példája a „Pénelopé” című vers: „Várlak, mert tudom: visszajössz; visszajössz, mert tudod, hogy várlak. Tökéletes kör: te meg én, és tökéletes logika. A tükör is csak akkor él, ha van kit tükröznie. Egymás tetteinek oka vagyunk, oka és célja — te tudod. Athéné óvjon. Óvd magad.” A „Kis szerelmes himnuszok” című ciklus darabjai ezt a viszonyt árnyalják, de egyben meg is bontják a logikus szimmetriára épülő kapcsolatot. A szerelmi rajongás kifejezését egyre erősödő rezignált hang ellenpontozza: ..Mert egyre inkább bennem vagy, mindjobban fáj, ha nem vagy itt. Félszív, félszem, félszó — a fájás egész csak, s a félsz, hogy a világ nélkülem vidít-szomorit.” (XXI.) Nem jelent megnyugvást a szerelem, az emberi Én—és—Te .kapcsolatok — az Abszolútom hiányában — mindig végesek. -Nincsen 'tökéletes menedéket nyújtó oltalom. Nincsen sziget. Az intim szférát is 'behálózza, megsebzi valami titkos rontás, s csak fájó örökség marad: „mért sebez, ha paizs a szerelem? paizsom ellen mért nincs fegyverem?” (Bállada éjjel) 5. Visszaéneklés; Játék — irónia. Szilágyi körül a valóság lassan-lassan fatálisán bezárt létté merevedik (— „beléd zárva, szent kaloda” —), melyből nincsen mód (kitörni. -De mindenképpen megpróbálja legyőzni, meghaladni ezt a bezártságot: „Legkézenfekvőbb esélye — .írja -Kis Pintér Imre — az irónia negatív szabadsága : innen a Szilágyi-vers fő törekvése a dilemma lefokozása, a világ ironikus el- jelentéktelenítése. Az irónia távolságot teremt alany és tárgy .között, noha csak viszonylagosát, de végül is ez a groteszk játék hozza létre — fémjelzi — e költészet 63
