Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - SZILÁGYI DOMOKOS EMLÉKÉRE - Kapiller Ferenc: "...éjjeliőr egy tört-ezüst-koron" (tanulmány)
KAPILLER FERENC .. éjjeliőr egy tört-ezüst-koron” SZEMPONTOK SZILÁGYI DOMOKOS KÖLTÉSZETÉNEK ÉRTELMEZÉSÉHEZ Szilágyi Domokos a magyar irodalom fenegyereke, garabonciása. Életműve számos rétegből építkezik, s a mindeniságet eélozzla meg, ugyanaikikoir „költészete csupa megkezdett és félbehagyott kísérletezés is. (...) 'Mindenevő volt, az archaikus népi bűvölőktől és zsoltároktól kezdve habzsolta a klasszikusokat és modemeket, magyart és raásnyalívűt, festészetet és kivált zenét.” (Kis Pintér Imre). Verseihez ezért több nézőpontból is közelíthetünk; költészetének más és más motívumait emelhetjük ki, s úgy — a módszenből következő „szemléleti kontextusnak” megfelelően — a verseiknek is számos — és helytálló — olvasata lehetséges. Az értelmezésben kulcsszóként alkalmazhatjuk a (Játékot — ahogy ezt Kántor Lajos teszi. Nevezhetjük Szilágyit a „reménytelenség halhatatlanjának”, miint Kis Pintér Imre. Fölfoghatjuk eme költészetet úgy, mint a végesből való kitömi vágyás fenomenológiáját, s végigkövethetjük a hit csökkenő intenzitását, mely a kiszakadt lélek identitásvesztését, illetve bizonytalanságát eredményezi. Ezt a folyamatot elemzi Cs. Gyímesd Éva kitűnő tanulmánya a „Találkozás az egyszerivel” című kötetben. Üjabb szempontokat fedezhetünk föl, ha a filozófia irányaiból közelítünk, illetve, ha megvizsgáljuk a mű filozófiai hátterét. Erre a munkára vállalkozott Bertha Zoltán. Hadd emeljük ki most az életmű egyik jellemző, meghatározó stílusjegyét, a palinódiás szerkesztést, s hadd építsük a dolgozat goudolatmeneiíét — legalábbis részben — erre a mozzanatra, remélve, hogy ezzel — Kierkegaard szavaira emlékezve — nem gyarapítjuk azok számát, akik miatt a költő inkább lett volna disznópásztor. A palinódiás jelleg érvényes a mű egészére. Meghatározza a kötetek, ciklusok, szövegmontázsok belső szerkezetét, az egyes versek fölépítését, s ez a visszaéneklő-, ellentétező mozzanat ad sajátos erőteret a gondolatok, érzelmek legkisebb rezdülésének is. „Szilágyi Domokos költészete úgy hagyományos, hogy teljesen új” — írja Her- vay Gizella. Valóban, talán nincs egyetlen költőnk sem rajta kívül, aki ennyire 'közel, ennyire benne élne a magyar kultúra, irodalom hagyományaiban, s aki olyan közvetlenül merítene ebből az anyagiból, mint ő. (De úgy építi be saját költészetébe, hogy — rájátszó — visszaéneklő játékával (megszüntetve-megőrüzve) — a feje tetejére állítja ezt az örökséget. 1. A kezdet. Nem protalémátlan számunkra Szilágyi költői indulása. Mint protestáns lelkipásztor fia, papi családban sajátította el a magyar és egyetemes (keresztyén) kultúra alapjait. Ez az indíttatás alapvetően meghatározza egész szemléletét, de — legalábbis részben, s inkább a korai időszakban — ezt negative kell értenünk. Ö ugyanis — Szakolczay Lajos (kifejezésével — megteremti a „hívő- hitetlenség” költészetét, a metafizikus elgondolástól megfosztott, de ugyanakkor tagadásával a transzcendenciát feltételező, vele viaskodó, s önmagát is megkérdőjelező evilági vallásosságot. Ekkor azonban még — az ötvenes évek végén, hatvanas évek első felében — látszólag mindent megtagad, amit a gyermek- és ifjúkorból: papi környezetéből magával hozhatott. Ügy 'tűnik száméira, hogy ateista meggyőződése, marxista—materialista világnézete mindenre megoldást és magyarázatot ad: az indulás a fel60
