Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 8. szám - Győri László: Lenkey János, Hűtőszekrény, Mint (versek)

GYŐRI LÁSZLÓ

Lenkey János

(KIHALLGATÁSI JEGYZŐKÖNYV)

Nevem mint fenn.

1807-ben születtem Magyarországon. Gs. k. hadapród, alhadnagy, főhadnagy, másodkapitány, kapitány voltam, aztán tábornak ■— magyar.

Lengyelországban állomásoztam, amely ország akkor nem létezett. Magyar huszárjaimmal Stanislauha küldtek — Stanislauba! —, hogy megfélemlítsem a rendbontókat. A cs. k. katonaság szétverte őket: harmincán roskadtak össze — szúrástól, lövéstől, lábba, kézbe, hasiba, vállba üsd- vágd! —, egy ember meghalt, kinyiffantották, sajnos, éppen egy nemes ifjú, persze, jól fölfújták a dolgot, nagy temetést tumultizáltak, .amire minket, tiszteket is meghívtak. Nyilván rosszul értelmezett tiszteletből. Én is megjelentem, hogy előmozdítsam a megbékélést. Látom: hívatlan cs. k. huszárjaim gyertyával kísérik, sőt vállukra vön a koporsót, viszik is a rendbontó tetemet. Amit én nagy fennszóval megtiltottam, hogy értsék. Huszárjaimat leváltották, magamat hat napi porkolábfogsággal fényi tettek. Gróf Paar ezredes úr, .aki elitéit, megszégyenítő német kijelentésekkel halmozott el csak azért, mert magyarnak születtem.

Századomat cs. k. Festetics magyar kapitány vette át, huszárjaimat botoztatta. Századom erre eltávozott délre, mind tova délre, csak úgy. Engem utánuk küldtek, hogy szép szóval térítsem vissza őket. Elfogtanak, s Magyarországra cipeltenek. Megszökhettem volna a határon, de foglyukul tartott a gondolat: nélkülem rablókká, tolvajokká, zsiványokká, haramiákká, martalóookká, bunyikokká, magyarokká válnak.

A magyar hadügyminisztérium kifaggatott. Arról nincs tudomásom, hogy egy Petőfy Sándor nevű újdondász verset írt volna rólam.

Gyorsmenetben Verbászna. Pestre, Óbecsére, Szegedre, Törökszent- miklósra, Komáromba küldtek. Mindig gyorsmenetben. Katonáimat nem botoztattam, rendbontókra lőpor és golyó által nem lövettem, gyertyákat nem gyújtottam, zavargó holtakat váltamra nem emeltem.

Megbetegedvén kénes gőzfürdőibe jártam Budán, de őfelsége drago- nyosai Szegedre, Váradra kergettek a vízből. Seregek nyomulták előre, jutottam Aradra, azután Világosnál magam is leraktam a fegyvert.

Cselekedtem, megmaradtam, belekeveredtem, ellene szegültem.

Minden okiratomat megsemmisítettem, kivéve azt a Czibakházán, márczius 15-én kelt kinevezési okiratot, melyben Kossuth tábornokká tett, és melyet ezennel átadok.

Stanislau üdvez-li a törzshadbíró urat. Huszárjaim csókoltatják.

Arad, 1849. augusztus 27.

680