Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 7. szám - Szikszai Károly: Beszélgetés Parancs Jánossal

megszereztem, így én is megkaptam az áhított maximális ösztöndíjat. Egy évet végeztem, aztán jött ötvenhat;, és kisodródtam Francia országba ... Kisodródtam azzal a kétszázezer emberrel együtt én is.

Tulajdonképpen az első versemet Párizsban írtam, 1957-lben. Sokminden közrejátszott abban, hogy írni kezdtem. A fő oka azt hiszem az lehetett, hogy anyám meghalt, lés odakint váratlanul teljesen megszűnt a vallásosságom. Ez a két dolog nagyon erősen hatott rám. Az életem teljes mértékben zűrzavarossá vált, sehogyse találtam a helyemet a műszakiak 'között, radikálisan szakítottam a matematikával, mivel ott minden olyan biztosinak látszott, mindenre volt valami logikus és egyértelmű válasz. így kezdtem el írni.

Közbevetőleg még azit is (el kell mondanom, hogy lázért jártam matematikára a Sorbomne-ra, mert Franciaországban a mérnöki képzésben matematikát már nem tanulnak, s Magyarországon ia második év végén fejeztem volna be a matematikát. Odakint pedig előfelvételivel fölvettek egy mérnökképző iskolába azzal a feltétellel, ha egy év alatt elvégzem a matematikát a Sor- bonne-an. Én akkoriban iáiig beszéltem valamit franciául, de a matematika végül is.nemzetközi nyelv, s így hamarosan belerázódtam.

De ekkor már elkezdtem írni is ...

— Pedig ragyogó pálya előtt álltái. ..

— Lehetséges. De még furcsábbat mondok. Egyszer — ez már akkoriban történt, amikor írogatni kezdtem — az egyik barátom meghívott az egyetem előtti téren egy kávéra. Mondom neki, öregem, nem 'megyek el, mert akikor én már soha az életbe nem megyek be a matematikára... abbahagyom az egészet. Addig csalogatott, míg végül elmentem, s úgy lett, ahogy megjósoltam. Soha többé nem mentem a Sorbonne felé.

— Kik hatottak rád abban az időben?

— Furcsa módon én akkoriban se a magyar, se a francia irodalmat nem ismertem, úgyhogy a Ikettő együtt kezdett el keveredni bennem. Odakint ismerkedtem meg az élő magyar irodalommal: Szabó Lőrtincoel, Juhász Ferenccel, Nagy Lászlóval, de bevallom, akkoriban még a régi magyar irodalmat sem igen ismertem. Volt pótolnivalóm bőven. Szerencsére a Sorbonne könyvtárának csodálatos magyar anyaga volt, egészen az első világháborúig. Ott olvastam el Zrínyit, Pázmányt, Gyöngyösit, meg másakat.

Abban az időiben miár lehetett rendelni magyar folyóiratokat is, így aztán jónéhány lapra 'előfizettem ... Végsősoron énrám a magyar költők a megismerés sorrendjében .hatottak: Szabó Lőrinc, Juhász Ferenc, Nagy László, Weöres Sándor, Kassák, Pilinszky, Nemes Nagy Ágnes — és iezzel egyidejűleg a franciák is. Főként a szürrealisták, akiket a mai napig is tisztelek, becsülök. A prózaíróik közül pedig az egzisztencialisták, Sartre, Camus . .. No és Beckett...

— Abban az időben már meg tudtál élni az irodalomból?

— Nem. Es ihát azóta se. De miivel év közben (hagytam ott az egyetemet, megszűnt az ösztönclíjiam. Fél érvig alkalmi munkákból éltem, aztán szerencsére kaptam egy éves ösztöndíjat, mely arra szólt, hogy tanulják meg franciául. Közben borítékokat címeztem (különféle találkozókra, fcomgressziusökna, aztán hosszú ideig ikifiutófiú voltam egy utazási irodánál. Jónéhány világnagysággal találkoztam ebben az időben, akik nálunk rendelték a hajó-, vagy a

611