Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 7. szám - Pék Pál: Jól van így, Holtág, Nemzedék (versek)
Holtág Teli a táj csönddel, nyárral! Minek félem a balta-fényit, visszaihangzó lánccsörrenést, a csontváz-édent, ordas éjt? Mért beszél még így a sebszáj: „Ha holtágban a pillanat, bent forog, mi földre rontja a fölsugárzó arcokat — Kik tűnt ligetben szárnyra keltek, most itt lapulnak csupaszon — Mögöttük is sündörög már szelíd téboly, farkasnyom, s elároklik mind a mező! Kertjük alatt fut a Nyár — S hang, egy szó, egy nyüszítés se, csak Harmadnap, mi lekaszál!” Nemzedék „Fut velem egy rossz szekér, Utána mintha jajszó szállna . . (Ady Endre) jajgat az út a rossz szekér rúdja-veszten égre szállna s nem vonj a más csak az álom szó-vacogás évek járma a teljesség is mint a ketrec és átfúj rajtunk már a szél a gyeplőt kéne odavágni nem zötyögni így semmiért s ugrani ha verem vermet ha levél nincs és nincs gyökér árnyunk hogyha elhanyatlik s az út jajgat a rossz szekér 607 I
