Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 7. szám - Kerék Imre: Három Van Gogh-képre (versek)
KERÉK IMRE NAPRAFORGÓK A napraforgók, a napraforgók — a földet elözönlő, létük görbedő alázatát megunt, hajthatatlan-konok zsarnokukkal faskasszemet néző, halálraszánt, sárga düh vei üvöltő lázadók! Lángolnak, izzanak, mintha egyetlen pillanatba sűrűsödne össze hirtelen százezer évnyi tűrés, százezer évnyi lefojtott növényi dac! Önnön tüzűkben már-már semmivé-foszlanak, elégnek, de nincs könyörület, mind küzd, lobog. . . S m á r n em a Na p — ők ragyogják be az égtájakat, már megalázhatatlanok. A FESTŐ SZOBÁJA ARLES-BAN Két szék. Egy ágy. Tenyérnyi asztal kancsóval, üvegpoharakkal. Pár kép. Néhány fogason lógó, testtelenné-nyűüt ruhadarab. A pőrén kitárulkozó szegénység rendje. Semmi hivalgás, cicoma. Ennyi csak. 603 Három Van Gogh-képre
/
