Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 7. szám - Parancs János: A farsang végén, Emberi kapcsolatukról, Nyomasztó álom (versek)

Nyomasztó álom

Én állok ott a fal mögött saját nyirkomban pácolódva, a várakozástól hideglelősen.

A külső sötétségre vetve hangokat vélek hallani, ha zúg a szél,

ha egy távoli ajtó nyikorog, de senki se szólít.

S ha zörgetek, ha kiáltok, senki se válaszol.

Rendíthetetlen kőbálványként, közönyösen áll a kapuőr; figyelemre se méltat.

Micsoda szörnyűséget, valami iszonyú dolgot követhettem el ébren, eszméletemen ez még átcikázik, mielőtt az árnyak rámrohannak.