Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 6. szám - B. Péter Ferenc: A kisfiú (mesék)

nekülni, de nem is ikiell. Milyen régóta megy már a bújócska, és még az emeletről sem értek vissza. Hirtelen berohan valaki az udvarról. A pince végébe fut. Valami susogást hallak. A papír mögé bújt. Jönnek már föntről, a hiunyó lejön a pincébe, ikialbáil: láttunlk, tudjuk, hogy itt vagy, gyere elő! Felkapcsolja megint a villanyt (itt ia lépcső alatt ilyenkor is sötét marad), kétszer végigmegy a soron, mindenhová bekukkant. Aztán nevetés. Megtalálta a papír mögött. Nagy dobogás, futnak fölfelé, Iki az udvarra. Már meg akarók mozdulni, nagyon kényelmetlen így, de most! Valami nesz. Valaki jön vissza.

A hunyó. Megáll, áthajol a korláton. Ideinéz. A tarkóm zsibbad, hátam borsó- zik. Mozdulni sem merek. Pont idenéz. Fankasszemet nézünk, sokáig. De nem iát, ha észrevett volna, már szólna. Elindul újra fölfelé. Aztán megáll, még egyszer idenéz. Mozdulatlanul, dermedten ülök a két szánkó között. Szólj már, kiabálj, hogy megvan! örüljünk együtt, milyen jó helyet találtam. De nem, nem látsz, nem veszel lészre, felmész. Még sokáig hallom a hangokat az udvarról, a szaladgálást, beszélgetést, izgatottan kerestek. És én nem vagyok sehol. Aztán abbamarad. Csak ülőik útit egyedül, a lábaim elgémberedett, fázom. Most már félek egy kicsit. Nem bújhatok elő, hiszen lehet, hogy itt vagytok, és arra vártok, hogy láthassátok, hcmnain jövök elő. De önszántamból nem mutatom meg ezt a klassz helyet. Hiszen a hunyó sem látott, pedig pont ide nézett, rám. Sötét van. És milyen csend!

Hogy megijedhettetek, miikor nem találtatok. Múltak az órák, és én még mindig nem voltam sehol. Szóltatok a szüléiteknek, azok is .kerestek. Az egész ház. Az egész utca engem keres, már biztos felhívták a rendőrséget, mag a tűzoltókat. De hiába, minden hiába. A nyomozók a nyomókat kutatják, a felügyelőik a gyerekeket faggatják, keresnek a tetőn, a folyóban, az utcáikon, a pánkokban, mindenhol. Anyu hogy szaladhat, hogy kereshet, biztos sír is. Meg a szomszédok. Még a szekrényekbe, az ágyak alá is benéznek, átfésülik a házat, nincs hely, amit ne vizsgálnának át. De hiába, itt nem találnak meg. Itt nem talál meg senki.

512