Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 6. szám - B. Péter Ferenc: A kisfiú (mesék)
Ugye, nem .tudod, lói vagyok ? Hiszen, ha tudnád, szeretnél. Tudnád szeretni feltétel nélkül, anélkül, hogy minden percben elvigyél [valamit tőlem, megölj valamit bennem. Tudnál szeretni, lalhogy én, sem jobban, sem kevésbé. Sem másképp, sem máshogyan. H.a ismernél, tudnád, hogyan kell szeretni, és hogyan szeretek ón. Ugye, nem tudod, ki .vágyóik? Hiszen akkor megértenél. Megértenéd a szavamat, megértenéd a nevetésemet, megértenéd játékomat, megértenéd fájdalmamat, megértenéd szenetetemet. Hla ismernél, nem kérdeznéd tőlem laz't, íamit kérdezel. Ha Ismernél, nem tennéd azt, amit teszel. Nem mondanád, amit mondasz, nem néznél, ahogy nézel, nem kérnéd, amit .kérsz. Megértenél. Ugye, nem tudod, ki vagyak? Ugye, nem tudod, honnan jöttem, hotvá megyék, merre visz az utam? Nem ltudod, hol vágyóik most állok-e, vagy haladok, vagy visszafordultam. Ugye, nem tudod, miért la mosoly, imáért a lehajtott fej? Ugye, nem érted, amit mondok, nem érted, amit elhallgatok? Ugye, nem tudod, miért akarok miagam maradni, és ki .az, aki maradni akarok? Utgye, nem tudod, ki vagyok? Ugye, nem tudod? A kisfiú ül egy széken. Már órák óta ott gubbaszt. Most hirtelen felcsillan a szeme. Egyszerre megmozdul a világ. Hátradől, harangozik a lábával. Kezével a szék oldalát fogja, felfelé néz. Aztán abbahagyja, összehúzza magát, szeme az ajtón. Vár. a cirkusz Meleg van. Kezemet nagy ívben lóibálom, úgy megyek át a városon. Emberek sietnek, kocsik zúgnak el mellettem. Szorít a levegő, szikráznak a kirakatok. Nagyon meleg van, ingem kigombolva, rövidnadrág van .rajtam. Á, nem szeretem már, hosszú nadrágban akarok járni, hogy én is úgy nézhessem a [kisebbeket, .mint .az a fiú a másik oldalon. Megyek a melegben, lassan elhagyom a házakat. Már itt .vagyok a fák között. Megállók a magas fűben. Most én vagyak a szarvas, megfeszítem izmaimat, fejtemet feltartom, beleszagolok a levegőibe. Nem érzek -ellenséget. Mégis .. . Mozdulatlanul állok a rét közepén, feszülten várakozva, fenségesen, magasra emelve súlyos agancsomat. Valami veszély vibrál a 'bőröm alatt. Igen, itt jön valami felém, nagyon gyorsan, félreugrok. Késő, a valami megüt, földre rogyok. A fűből felmagasodik a vadász, körülnéz. Féjén hatalmas toülfcorona, kezében íj. De lódoíbogás hallatszik, az [ellenséges törzs .harcosai [közeliednek. Most én vagyok a vadász, visszafoukok a fűbe. Lassan íkúszok zsákmányom, a szarvas felé. Lassan, nagyon lassan, hogy a fű se mozduljon, ne áruljon el, hal vagyok. A lovasok közel járnak már. Meglátták a szarvast. Megállnak. Meg- merevedek. Lélegzetet sem veszek, szívdobogásom is [hangosnak tűnik most. A lovasok nagyon közel vannak. Nem mozdulok, csak szememet nyitom rés- nyire. Egy .hangya mászik el előttem, valamit .görget. Nagyon erőlködik. Most én vagyok a hangya. Igen nehéz .ezt tolni, de el kell jutnom a itöbbiek506
