Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 6. szám - B. Péter Ferenc: A kisfiú (mesék)

Hogy fúj most la szél, hajladoznak az almafák. Fázom. Jé, beomlott a ikanyon, pedig mily esi erősre építettem.

— Beomlott mögöttünk a ikanyon — kiáltotta rémülten a telepesek vezetője.

— Menjünk toiválbb előre! — adta ki a pártán csőt nyugodt hangon Old Firehand, ide elborult a tekintete.

— Csak semmi pánilk!

Ekkor egy apacs rohant hátra, arcán a halál árnyékával. — A hegy! Elindult a hegy! — sikoltotta.

Abbahagyom az egészet. Szétrúgom a dombokat. Inkább várat építek. Vagy bemegyek uzsonnázni.

Biztosan ismered. Kicsi, fekete, ott ugrál valamelyik szomszéd kerítése mögött, és ugat, ugat éktelenül.

a szomszéd kutyája

A szomszédéknak van egy kutyájuk, kicsi, fekete, és a szomszéd bácsi azt mondja róla: fajtiszta korcs. A farkát mindig fennen lobogtatja, mint egy zászlót, de az arcából nem látszik, miérgies-e, vagy mosolyog. A szomszéd bácsi nem hagyja, hogy játszunk welle. Ha majd nagy leszek, és szomszéd, és lesz kutyám, én meg fogom engedni a gyerekeiknek, hogy játszanak vele. Jancsi is meg fogja engedni, mondta. Milyen jó lenne, ha Fehér Tolinak és Nagy Vadásznak lenne egy kutyája. Együtt vadászhatnánk, vagy harcolnánk, persze néha lehetne ő az ellenség.

502