Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 6. szám - B. Péter Ferenc: A kisfiú (mesék)

Egy kert. Zöld kertkapu, drótkerítés, almafák, ribizli- bokrok, egy mogyoróbokor. Hagyma, uborka, paprika, krumpli, kardvirág. Aztán sok-sok fű és egy homokdomb. Mellette áll a kisfiú. Épít.

a kert

Irtft lesz egy domb, szépen lesimítom. Nem — magasabb lesz, a (tetején fennsík, ahonnan az egész [környéket ibe lelhet látni. Mögötte egy Völgy, jól le .kell döngölni a homokot, kell egy kis víz is, itt fúrok egy lyukat, ez lesz a rejtekhely. Itt van hewn a navaho indiánok mesés kincse, amiről áhítattal mesélnek még a leghíresebb vadászok is a tábortűz mellett. így ni, már kész is a rejtekhely.

— Messze van még? — kérdezte Bicegő Frank. — Olyan sokat hallottam a híres homoksziikláról, de már négy napja jövünk, és még mindig semmi.

— Ne türelmetlenkedjen — mondta Droll néni, akinek higgadtságát még az indiánok is ímegcsadálták — megbízhatunk vezetőinkben. A rézibőrű főnök állítólag járt már erre.

— Még öt óra, és elérjük az első dombot — bukkant fel valahonnan Old Firehaind.

Innen kiszedem a homokot, a két hegy között kanyarog majd egy szűk kanyon, csak ezen (keresztül lehet .a völgyet megközelíteni. Fölötte egy veszélyes szákla, ez könnyen flleomolhat, jól ‘összegyúrom vízzel. Itt lesz egy másik emelkedő, nagy, kőből rákott emlékművel, ide temették a naivaihok legendás főnökét. Aztán elment az egész törzs, mert nem im.aradhiato'tt itt, nem zavarhatta Szökkenő Szarvas nyugalmát.

— Nem csodálkozom, hogy elköltöztek innen a narvahok. Csak homok, homok mindenütt — nézett körül Old Death.

— Bizopy, még la színétől is kiszárad az ember torfka, hihihi — hallatszott Siam Hawkins jellegzetes hangja — és sehol egy korty víz — a kis, szakállas, az egész vadnyugatot (bejárt vadász fürgén (haladt öszvérével.

— Az első domb! — mutatott (előre az egyik telepes.

Ide szórok e^y vödör homokot, ez lesz az omlás, amit meg kell kerülni. Meg egy furcsa alakú szikla, olyan, mint .egy fal. Óvatosan, tenyérrel kell kialakítani, nyomogatni, iaz ujjakkal formálni. Mellette szakadék, az oldalán pereg a homok. Ha v,alakii beleesik, soha nem tud (kimászni belőle, mindig visszacsúszik. A dombok túlsó oldalán félkörben egy kiszáradt folyómeder, aki a völgybe akar jutni, ezen kell végigmenníie.

— Itt van a kiszáradt * folyómeder — fordult hátra Winnetou — már nem vagyunk messze célunktól.

— Rézbőrű testvérem, vezessen miniket — mondta Old Sahatterhand, majd megfordult, és a telepesek vezetőjéhez szólt: — négyes sorokban haladunk tovább, az apacsok és Bicegő hátramarad!

500