Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 5. szám - Lipcsey Ildikó: "Történelmünk birtokbavétele" Száraz György írói munkásságában (Történelem jelenidőben, A tábornok)
ból is; találkozása a zsidó asszimiláns jövendőbeli feleséggel mondhatni sorsforduló volt: rajta keresztül ismerkedett meg a nagy kultúrszomjú fiatalember a modern nyugati irodalommal; szegedi baloldali fiatalok révén a népi írók műveivel és a kommunista eszmével. Amikor 1937-ben sokan felfedezték magukban a német eredetet, ó a dunai nagynémet hódítás ellen írt tanulmányt; belép a kommunista pártba, így lett 1944-ben a Magyar Front katonai bizottságának egyik vezetője; ő szervezte meg az Ideiglenes Nemzeti Kormány mellett a katonapolitikai osztályt; szerepe volt az új népi hadsereg létrehozásában, a régi tisztek eltávolításában; s mint a határőrség legfőbb parancsnokának rajta volt a szeme a nyugati és a déli határainkon. A korhoz és a Pálffy képhez hozzátartozik néhány adat, amit érdemes előzetesként megemlíteni: 1946-ban friss tábornokként lett tagja az MKP Farkas Mihály vezette Katonai Bizottságának, aki személye iránt kezdettől fogva jogos féltékenységet érzett. Ugyanebben az évben Rajkkal együtt részt vett a Magyar Közösség nevű köztársaságellenes pör előkészítésében, — amellyel lényegében kezére játszott Rákosinak, a Kisgazdapártot felszámoló „szalámi taktikájában”. 1948-ban ellentétbe került az elhárítás-hírszerzés hatáskör hovatartozásának kérdésében az AVH vezetőjével, Péter Gáborral; Farkas kinevezése honvédelmi miniszterré pedig lassan tűrhetetlenné tette a helyzetét. 1949. április 4-én és május elsején az ország legfelsőbb vezetői között foglalt helyet a dísztribünön Rajk Lászlóval, és az egykori ludovikásokkal, a későbbi katonai ellenállás vezetőivel, Bereznay Istvánnal, Illy Gusztávval, Pórffy Györggyel, Sólyom Lászlóval együtt. Ami néhány napra rá bekövetkezett, kísértetiesen hasonlatos ahhoz, amit Sinkó Ervin a 30-as évek derekán lejegyzett moszkvai naplójában. Május 18-án letartóztatják Szőnyi Tibort és Szalai Andrást; 30-án Rajk Lászlót; június 22-én Pálffy másokkal együtt nyilvánosan meg- bólyegzi az „árulókat”, két hétre rá, július 5-én őt is bebörtqnzik, s a szabadlábon maradottak számára ő is a nép, és a párt ellensége lesz. Amikor 1950. május 20- án Sólyomra, 21-én Bereznayra, Illyre, Révayra, július 24-én Pórffyra is sor került, sem Rajk sem Pálffy nincs már az élők sorában: Pálffyn az ítéletet néhány nap különbséggel száz évre rá hajtják végre, mint az aradi 13-on. Ha meggondoljuk a magyar történelemben eddig is túlontúl jól ismert motívum volt a nagyszerű halál, a felemelő bukás, a hősiesség. Férfiak legnemesebbjeinek vonulása, akik ilyen vagy olyan csatatérén hunytak el a hazáért, mindig megdobogtatta a szíveket. A hősiesség velejárója a közért való jóravaló szándék, az egy s más dologról, netalán a szerelemről való lemondás — mondjuk ki a bűvös szót: az áldozat. Mindez dicséretes, ameddig az egyén nagyfokú hazaszeretetéről, elkötelezettségéről van szó. Ismerünk más áldozatot is. Az Ószövetségi szentírásban lapozgatva találunk rá az ódon szövegű párbeszédre: „És lett ezeknek utána, az Isten megkísérté Ábrahámot, és mondá nékie: Ábrahám! Ki felele: Imhol vagyok én. És mondá nékie: Vegyed mostan a te fijadat, ama te egyetlenedet, a kit szeretsz, tudniillik Izsákot, és menj vele el Mórijának földére, és áldozd meg ott őket égőáldozatul a hegyek közül egyen a melyet mondok néked.” Örömmel nyugtázzuk, hogy Ábrahám készsége ellenére a viszolyogtató emberáldozat ezúttal elmaradt. Nem így a szerb, a magyar és a román balladákban. Ott hiába várunk a happy andre: Kőműves Kelemen és Manóié mester több-kevesebb vonakodás után be- lenyugosznak, hogy beépítik, feláldozzák feleségüket, ha a monumentális mű, a vár felépítése úgy kívánja. Nagyon valószínű, hogy a perek előkészítő szakaszában, hosszú ideig, a fizikai és lelki tortúrák ellenére sem vallották magukat bűnösnek Rajk, Pálffy és társaik, a „Kék könyv”-ben jól ismert vádakban. Feltehető tehát, hogy más utat kellett választani, s a párt nevében — többségük a 30-as évek óta tagja volt az illegális kommunista pártnak —, a szocializmus és a világforradalam megmentése érdekében, arra hivatkozva, hogy Jugoszlávián keresztül mérnek ezzel csapást az imperialista táborra, kérték tőlük ezt az áldozatot. Elképzelhető, hogy cserébe életet, más néven, más országban való feltámadást ígértek — mert mi mással magyarázható az önkéntesség, ahogy a legszörnyűbb vádakat folyékonyan, mint egy jól betanult 438
