Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 5. szám - Bíró Margit: Egy grúz krónika tudósításai 5. századi kaukázusi támadásokról, hadjáratokról - Vahtang Gorgaszal életrajzának néhány kérdése (tanulmány)
Mindkét sereg letáborozott az innenső és a túlsó parton, mivel a folyó mindkét partján sziklaszirtek, bozótok és rétek voltak. Elrejtőztek egymás elől és őrizték a sziklás utakat és így maradtak hét napig. E hét nap folyamán vitézek pár- viadaloztak a folyónál. Azok között a kazárok között, akik az ovszok segítségére voltak, volt egy góliát, név szerint Tarkhan43. És kiállt a kazár Tarkhan, érces hangon megszólalt és mondta: „Azt mondom néktek, Vahtang egész seregének, hogy aki közietek a legerősebb, az álljon ki megküzdeni vélem”. Azok között a perzsa seregek között pedig, amelyek Vahtang király segítségére voltak, volt egy férfi, akit Parszman-Paruhnak44 hívtak; senki sem tudta őt harcban legyőzni, mivel kézzel fogott el sok oroszlánt, ö állt ki, hogy megküzdjön Tark- hannal. Mindketten felkiáltottak és egymásnak rontottak. (Tarkhan) már az első összecsapásnál rávágott a kardjával Parszman-Paruh sisakjára és kettéhasította a fejét egészen a válláig. Akkor nagyon elbúsult Vahtang és az ő seregei, mivel senki sem maradt köztük Parszman-Paruhhoz hasonló. Megrémült az egész sereg és elhatalmasodott rajtuk a bánat. A nap éjre vált, és Vahtang visszavonult a sátrába. Elkezdett imádkozni és könnyekkel könyörgött az istenhez, és egészen pirkadatig imádkozott, anélkül, hogy megpihent volna: segítséget kért istentől. Istenben reménykedve maga szándékozott megküzdeni Tarkhannal, mivel bátor volt, mint a testetlen, és reménykedett istenben és a saját erejében. Amikor megvirradt, Tarkhan ismét megjelent a folyóparton, ismét rágalmakkal illette őket, és ellenfelet követelt, de senki sem akadt Vahtang seregében, aki kiállt volna vele harcolni. Akkor Vahtang így szólt a seregéhez: „Nem a saját erőmben és bátorságomban bízom, hanem az örök istenben, az egylényegű szentháromságban, mindenek teremtőjében bízva állok ki, hogy megküzdjek Tarkhannal”. Akkor elcsodálkoztak a főurak, akadályozni (igyekeztek) Vahtangot és sokféle módon lebeszélték, hogy visz- szatartsák a bajvívástól, mivel fiatal volt, és nem ismerték a tapasztaltságát. Vahtang nem engedelmeskedett nekik, hanem megerősítette, hogy kiáll harcolni; leugrott a lováról és a földre borult, magasztalta istent, majd kezét fölemelve így szólt: „Óh Uram, mindenek teremtője, javak gyarapítója, a benned reménykedők felmagasztalója! Légy az én megsegítőm, küldd le hozzám az angyalodat, hogy megerősítsen, győzd le a hitetlent és szégyenítsd meg azokat, akik megtagadnak téged, mert nem a saját erőmben hiszek, hanem a te kegyelmedben”. Megfordult Vahtang, fölült a lovára és így szólt a seregeihez: „Könyörögjetek istenhez és ne féljetek”. Elindult Vahtang és mögötte állt a serege: megrendülve és félelemmel eltelve mindegyik a maga hite szerint könyörgött istenhez. VAHTANG ÉS TARKHAN HARCA, AMELYBEN VAHTANG MEGÖLI TARKHANT Akkor Vahtang lement a lejtőn és megállt a folyó partján; kopjákat tartott a kezében. Tarkhan ránézett és így szólt: „Én góliátok és tapasztalt hősök ellen szoktam harcolni és nem gyermekek ellen, de hozzád is leereszkedem”. Felkiáltottak és egymásnak rontottak, és az első összecsapásnál Vahtang (Tarkhan) öve fölé döfte a kopjáit; és nem védte őt meg a páncél keménysége, áthatolt a hátán és megölte. A grúzok pedig megkönnyebbülve és örömmel eltelve szörnyű hangon üvöltöttek és hálát adtak istennek. Vahtang pedig ott helyben leugrott a lováról, leborult a földre, hálát adott istennek és bit mondta: „Áldott vagy te Uram, aki ideküldted a te angyalodat és legyőzted az én ellenségemet; te vagy a benned reménykedők felmagasztalója, te vagy aki fölemeli a földről a koldust és a ganéjból az elesettet”. Levágta Tarkhan fejét, fölült (a lovára) és a seregéhez ment. Az egész sereg hangosan dicsőítette Vahtangot és hálát adott istennek. 423
