Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 5. szám - Bíró Margit: Egy grúz krónika tudósításai 5. századi kaukázusi támadásokról, hadjáratokról - Vahtang Gorgaszal életrajzának néhány kérdése (tanulmány)

rövidesen ismét visszaszerezték korábbi hatalmukat. Folytatták a kereszténység elleni harcukat és a mazdaizmus5 terjesztését.

Hasonló volt a helyzet Kartliban is, amikor Vahtang, későbbi nevén Vahtang Gorgaszal6, trónra lépett. Trónra kerülésének idejét nem ismerjük pontosan. Dzsu- anser krónikájából csupán annyit tudunk meg, hogy hét esztendős volt, amikor apja, Mirdat király meghalt7. A kérdés megoldásához sajnos nem visz közelebb a kortárs örmény történetíró, Lazar Parpeci művének az a részlete sem, amelyben arról tudósít, hogy II. Jazdgerd szászánida uralkodó (438—457), a kaukázusontúli népek lázadása (450—451) előtt magához hívatta e népek vezető urait és arra kényszerítette őket, hogy áttérjenek a mazdaista hitre. Lazar Parpeci név szerint felsorolja azokat

a főurakat, akik megjelentek a perzsa udvarban:

......és az ibérek országából Asusa

b

desh és az ország más főurai8.” Vahtangot tehát nem említi az örmény forrás. Ebből egyes kutatók arra következtetnek, hogy Vahtang 450 előtt vagy még nem volt Kartli törvényes uralkodója, vagy fiatal kora miatt nem kellett a perzsa udvarba mennie9. A 10. századi grúz Mokcevaj Kartliszaj (Kartli megtérése) krónikában Vahtangról a következőket olvassuk*: „Da misza semdgomad mepobda didi Vahtang Gorgaszali da mtavar ebiszkoposzi iko Jövel. Masin carikvanesz Vahtang szparszta. Da semdgomad raodeniszame zsamisza moikca da mtavar ebiszkoposzi iko Mikael: utána (Mirdat király után) a hatalmas Vahtang Gorgaszal uralkodott és Jövel volt az érsek. Azután Vahtangot elvitték a perzsák. Egy idő múlva visszajött, és Mikael volt (akkor) az érsek10.” Vahtang perzsiai tartózkodására Szent Nino életrajzának Arszen-féle szerkesztésében is találunk utalást: „Da vidre krmaga iko, idzulebit carvida Szparszetad: és amikor még fiatal volt, kényszerűségből Perzsiába ment11.” A két idézetből tehát megtudjuk, hogy az ifjú Vahtang az apja halála után valamilyen — számunkra ismeretlen — kényszerű oknál fogva Perzsiába távozott, s egy ideig ott is élt. Dzsuanser krónikája szerint viszont Vahtang egész gyermekkorát szülőhazájában töltötte.

Vahtang perzsiai tartózkodását illetően a források egymásnak ellentmondó adatai közül a Dzsuanser krónikánál egy évszázaddal korábban keletkezett, de még régebbi (7. századi) források felhasználásával készült Mokcevaj Kartliszaj adata tűnik hitelesnek. A Mokcevaj Kartliszajnak ezt az adatát megerősíti a Nino életrajz Arszen-féle szerkesztésének idézett közlése is.

Vahtang életrajzának egyik legérdekesebb és szintén vitatott epizódjáról a következőket tudjuk meg Dzsuanser krónikájából12: „Amikor tíz éves lett Vahtang, megszámlálhatatlan óvsz13 sereg jött át, és kifosztották Kartlit a Mtkvari14 eredetétől Hunaniig15. Elpusztították a sík területeket, de az erődvárosokat (épen) hagyták Kaszpi16 kivételével. Kaszpi városát pedig elfoglalták és lerombolták, és magukkal vitték Miranduhtot, Vahtang háromesztendős húgát. Anélkül, hogy elfoglalták volna Kartli völgyeit, Kahetit17, Klardzsetit18 és Egriszit19, lementek Raniiba20 és Movakaniba21, azokat is feldúlták és a Daruhand22 kapun távoztak, mivel maguk a darubandiak adtak nekik utat, és győztesen mentek be Ovszetibe”.

Az idézett óvsz támadást a kutatók többnyire azonosítják a Friszkosz rhetor történeti munkájának töredékeiben említett két nomád betörés (a 448 előtt történt hun23, illetve a 466-os saragur és akatzir24) valamelyikével25, amelyek a perzsák ellen irányultak és a perzsa fennhatóság alatt álló kaukázusontúli területeket sújtották. Tekintve, hogy Priszkosznál mindkét betörés leírásában vannak olyan momentumok, amelyek megfelelnek, vagy legalábbis nem mondanak ellent a Dzsuansernél említett „óvsz” támadás egyes részleteinek, továbbá az a tény, hogy ezeknek a támadásoknak bármelyike kronológiailag is lehetővé teszi az „óvsz” betöréssel való azonosítást, úgy vélem, hogy a kutatások jelenlegi állásában ezt a kérdést teljes bizonyossággal eldönteni nem lehet. Az azonosítás egyébként nem feltétlenül szükségszerű, hiszen a támadók alánok (azaz ovszak) is lehettek, akiknek egyes törzsei a hunok európai betörése (370) után is a Kaukázus vidékén maradtak26.

Dzsuanser27 elbeszélése szerint az „óvsz” támadással egyidőben „a görögök ki421