Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 5. szám - Csabua Amiredzsibi: Data Tuashia (regényrészlet Bíró Margit és Komlósy András fordításában)

Nakasiának kellett volna végrehajtania. A terrorista beleesett a csapdánkba, a feladatát nem tudta teljesíteni, de két kozákunkat megölte és eltűnt az erdőben. Luka Nakasia, az öccse, nem volt elvbarátja Budunak, és nem vett részt ebben a dologban sem, — már csak azért sem, mert születésétől fogva gyengeelméjű volt. Amikor viszont Budu Nakasia betyárrá vált és hírnevet szerzett, Luka is fogta a cókmókját, megkereste a bátyját, és kategorikusan megtagadta, hogy hazatérjen. így lett betyárrá Luka Nakasia is. Ami azt illeti, a bűnüldöző hatóságok semmilyen anyaggal nem rendelkeztek Luka Nakasia ellen, azon kívül, hogy mivel ő viszonylag nyíltan járt-kelt, feltételezhető volt, hogy a bátyja megbízásait teljesítette. Egyszer az a gondolat is felmerült, hogy elfogjuk Lukát, és megüzenjük Budunak, hogy jöjjön ki az erdőből, és adja meg magát, különben az öccsét Szibériába száműzzük. Valakinek aztán az eszébe jutott, hogy mivel Luka gyengeelméjű, nem tudnánk bíróság elé állítani, és ezt Budu is jól tudja, tehát nem adná meg magát. A javaslat csődöt mondott. Luka Nakasia ugyan nem volt annyira gyengeelméjű, hogy a bátyja nyomára vezessen minket, de annyi esze sem volt, hogy a rendőrségnek ne sikerült volna az útvonalait felderíteni. Zarandiának ez is éppen elég volt. Megfigyelték Lukát, és amikor egyszer kijött az útra, egy gyönyörű mausert helyeztek el az útjába. Az, aki ezt a cselt technikailag megvalósította, esküdözött, hogy Luka legalább egy fél órán át nézegette a pisztolyt. Ügy látszik, ez alatt a fél óra alatt Luka mindent végiggondolt, mivel a mausert végül elszántan az övébe dugta, és ugyanazt a melódiát fütyülve tovább, amit a pisztoly megtalálása előtt fütyült, folytatta az útját. Amikor a falvakban elintézte a dolgát, visszatért a bátyjához, akinek nagy fejtörést okozott a szerzeményével. Budu Nakasia a furcsa esetet ezerféle szempontból mérlegelte, végül miivel semmi gyanúsat nem tudott találni benne, a véletlennek tulajdonította a dolgot. így tehát ettől kezdve az Euterpia Triandofilidesztől elkobzott rabolt mauser Luka Nakasia derekát díszítette. Most már csak az hiányzott, hogy Szarcsimelia ezt a saját szemével lássa ...

Korábban már említettem, hogy Data és Ele Tutashia Musnl Zarandia szülei-^ nek a házában nevelkedett. Hozzáfűzöm, hogy ennek a családnak a tagjai kitűntek egymás iránti gyengéd szeretetetükkel és gondoskodásukkal. Biztosan tudom, hogy Musni Zarandia őszintén és mélyen átérezte Data és Ele szerencsétlenségét. Túl azon, hogy anyagilag azonos mértékben támogatta a szüleit, a bátyját és Ele Tutashiát, az egyedülálló magányos Elének még a portájáról és gazdaságáról is gondoskodott. Ele és Data számára Musni és a bátyja mindvégig testvérek, az öreg Zarandiáék pedig szülők maradtak, és az öregek szüntelenül az általuk felnevelt árvák sorsán keseregtek. Határozottan állítom, hogy a társadalmi téren köztük levő ádáz ellentét ellenére Data Tutashia és Musni Zarandia között az egymás iránti tisztelet és a testvéri szeretet soha semmit sem gyöngült. Ez paradoxonnak hangzik, de igaz — ha meg tévedek, ám ítélje meg Isten e két tragikus személyiség életét és az én tévedésemet.

A háromszög-akció megindításának az idején Ele Tbilisziben vendégeskedett Zarandiáéknél. Tutashiáék réges-régi háza már jó ideje javításra szorult, és Musni pénzt adott Elének, hogy tataroztassa ki. „Egyelőre javíttassuk ki a tetőt, a többit majd utána meglátjuk” — mondta neki. Megadta neki egy ismerőse címét is, aki jó mestereket tud keríteni, felültette a vonatra és hazaküldte. Ele Tutashia elment ehhez az emberhez, és segítséget kért tőle. Az ember azt válaszolta, hogy a mesterek egyelőre más munkával vannak elfoglalva, kicsit várnia kell, de amint befejezik a munkájukat, azonnal elküldi őket hozzá. Talán máris kitalálható, hogy ez az ember Zarandia ügynöke volt, és ezért a megfelelő utasításig nem küldte el a mestereket. Ele Tutasbiának végül is ennek ellenére nem kellett sokáig várnia. Egy reggel megjöttek a mesterek és munkához láttak. Munka közben az egyikük, amikor egyedül maradt, elrejtette egy előre megbeszélt helyen Nuca Todua kendőbe csavart ékszereit. Véget ért a tetőjavítás, a mesterek fogták a holmijukat és eltávoztak. Két-három nap múlva Musni Zarandia feleségének betegsége miatt Ele Tutashiát sürgősen Tbiliszibe hívták, ö azonnal bezárta a házat és elindult. Eképpen an373