Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 4. szám - Köz-Életünk

mutatványos”, de a költő valamennyi verséből az derül ki, hogy a költő kedvesének kedvese — a költő — sem különb. Hozzá — a költőhöz — „FELTARTOTT KEZEKKEL) (...) SZEMLESÜTVE” járulnak a szavak, és olyanok mint a „megvadult kitömött fácánok”. Rendkívül fontos ez a kép. Azt hiszem, ebben kell keresnünk Visky (vers)nyelvének lényegét: a szavak kitömött és megvadult fácánok, „a példabeszéd első fele) időszerűtlenségénél fogva) mellőzhető”. Minden hamis, és ezen a vers sem változtat: „ha visszanézel változhatsz / magad is vörhenyes / SZÓBÁL- VÄNNYÄ / hogy a gyanútlan / arramenőknek a század / legnagyobb csalását / hirdesd: / A VERS-VERSET”. Legyen a vers bármilyen míves és veretes, vagy legyen csonkra vetkőztetett, és betűire zúzott — csalás.

Urak és OKKER-SÁRGÁK!! — a vers hazug. És őszinte, tiszta és tisztaszemű, kegyetlen emberek írják: őszinte, tiszta és tisztaszemű — olvasóknak.

De a vers nem is szépíti meg a dolgokat: az életet, a szerelmet, a hétköznapi, de nem a színpadi dramaturgiájuk szerint megélt drámákat sem. Visky verse beszámol, feltérképez, diagnosztizál: ismert képeslaputcákat rajzol újra meg újra át, és minden utcában otthagyja útjelzőit, cégtábláit, hadjáratának, — és párbajának — megmásíthatatlan adatait. Szűkszavúan, ridegen és kegyetlenül. Néha ironikusan- önironikusan, máskor tényszerűen, esetleg a tényeket ironizálva. Visky versei legtöbb esetben — nem elsősorban költői — dokumentumok.

Persze ennek a szűkszavúságnak, ennék a ridegen ironikus szövegötvözetnek, a „vers versen túli egyszerűségének” — ahogy ő írja — megvannak a csapdái is. Csak egyet említek: mikor már semmihez sem hasonlítasz c. verse, a kötet egyik legjobb és legszebb, egyik leghatásosabb írása lehetne, ha Visky a maga teremtette csapdákba olyan gyakran nem esnék bele. Szűkszavúan lesz bőbeszédű, amikor ilyeneket (is) leír: „napi 24 megfeszített óra / szükséges és elégséges / ahhoz hogy végre átláthatatlan / évek múltán megtanuld / a lópokróc-idegzetű / egyedüllétet”. A felszínre hozott, homlok-pecsétes (homlok-bélyegzős) „dokumentumok” a megírás, a megfogalmazás hogyanja és mikéntje során veszítenek súlyukból. Visky önfegyelemből leckét csak saját magától vehet. És van honnan, van kitől vennie, önmagának ő maga lehet legjobb tanítványa. A kötet számos verse jelzi, hogy Visky a párbajok „egyszemélyes színhelyén” érzi már a szavak súlyát, és a hatás és hitelesség érdekében megfelelően fegyelmezni is tudja indulatait.

„a versek megkondulnak” és amit hangjával megérint, az bennünk rezdül tovább. Még leír(hat)atlan szavai éppúgy, mint intelligenciájának, mondandójának rendkívüli értéke.

Kriterion, Bukarest 1984.

KÖZ-ÉLETÜNK # KÖZ-ÉLETÜNK ={§ KÖZ-ÉLETÜNK

A Nyugat-magyarországi Irócsoport és az Életünk szerkesztőségének tagjai 1985. április 23-án Zalaegerszegen találkoztak a Bolgár Kulturális Központ és a Bolgár író- szövetség képviselőivel. A Hazafias Népfront Zala megyei szervezetének rendezésében létrejött találkozó őszinte és elemző hangnemével tűnt ki a protokolláris összejövetelek sorából. Az általános közép-kelet-európai kapcsolatok intenzívebbé tételének igénye mellett itt már konkrét formában vetődtek fel azok a javaslatok, amelyek a bolgár—magyar irodalmi együttműködés érték-orientációjú lehetőségét jelzik. Nino Nikolov a Bolgár Kulturális Központ igazgatója jelezte, hogy az általa vezetett intézmény szívesen támogatja a bolgár nyelv és kultúra iránt érdeklődőket; szeretnének olyan színvonalon dolgozó műfordítói gárdát lehetőséghez juttatni, amely a Nagy László által kezdett úton is képes továbblépni. Ehhez pedig — túl a nyelvi- poétikai-históriai ismereteken — a bolgár kultúra iránti erkölcsi felelősség is szükségeltetik.

383