Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - László Gyula: A Szent László-legenda falképei (tanulmány)
MITIKUS KÜZDELEM EGY ORDOSI BRONZLEMEZEN (ÉSZAK-KINA) Beszédedben ékes, karodban erős, Lám mendent te ejtesz ki tevéled küzdik ... Tagodban ékes, teremetedben díszes, Válladtul fogva mendeneknél magasb .. .”11 A XVI. század végén egy füveskönyvben is találunk Szent Lászlóhoz fűződő legendát: a mirigyhalálkor a szent király kilőtt nyila egy fűre esett s ez gyógyította meg a pestisben szenvedőket (Szent László füve). Ez a szép legenda sincsen nyugati előzmények nélkül. Hallatlanul érdekes, hogy míg a felsorolt Szent László legendáknak mind megvannak ősi európai előzményei, elterjedésük hasonlatos a mesék vagy anekdoták elterjedésével, a cserhalmi ütközetnek oly sok középkori magyar freskó témájának nincsenek nyugati előzményei, annyira, hogy a rendkívül gondos Horváth Cyrill meg sem említi ezt a gazdag mondát, amelynek szövegváltozatait majd alább bemutatom. Tanulságosak azok a szavak, melyekkel Horváth Cyrill tanulmányát zárja: „A legendáknak tetemes része kanonizáló eljárásból sarjadt ki. Az avatandó sírjánál megjelentek Róma követei, fölkutatták a szentre vonatkozó írott forrásokat, magok elé idézik a közönséget, mindenkit, aki adatokat tud szolgáltatni. Kihallgatják a kortársakat; ha ilyen nincs, az öregeket és azokat, akik szüleiktől, koros emberektől vagy egyéb szavahihető egyének szájából valamit hallottak az avatandó életéről, szokásairól, csodatételeiről. A tanúkat megesketik vallomásukra és a vallomásokat jegyzőkönyvbe foglalják... Végre jön valaki és a jegyzőkönyv alapján megszerkeszti a szentek legendáját.” Eszerint a legendák nagyrésze a néptől került a jegyzőkönyvbe. Kérdés, hogy hogyan lehetséges mégis, hogy jórészt az antik világtól nyomon követhető hagyományokat ismételnek a szent király köré csoportosítva? A megoldást a középkori prédikációkban kell keresni, amelyek rendkívül szemléletesek voltak és példatárukban gyakran hivatkoztak szentek életére, azaz a messze múltból örökölt történetekre. Ezek megmaradtak a népnél, de átcsoportosultak, egy-egy tisztelt, hagyományokból messze kiemelkedő hős emléke vonzotta ezeket magához. Például szerte a magyar területeken jól ismert a tordai hasadék mondája (a szent király az üldöző kunoktól úgy menekült meg, hogy a hegy kettévált mögötte). Ügy 329
