Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - Visky András: free jazz, kedves katalin művésznő! (versek)
VISKY ANDRÁS free jazz hallod a fúvóskórus tetején sikoltó klarinétot? — ennyi maradt meg a dunaimenti kötelező nyáriból (és az a fénykép: összeszorított ajak vagy, kagyló mélyi tenger hallgatása), kié lehetett a hang az akástövisek, közé rekedt dobrudzsai szélben, Európában, azon az ünnepen, mikor szójaföldek zizegő távolából megérkezik hirtelen valaki, konok arca ellobbant madár . . . nagy ünnep, mind ott vagyunk, mert lehet-e nagyobb vígalom annál, mint hogy valaki, mozdulatlan szójaföldek távolából hirtelen megérkezik, belép a szobába és szemeiben mindannyian elférünk, ügyetlenül asztalhoz ül és valami jelentéktelent kérdez Európánk dolgai felől, és mivel senki nem siet felelni a csend nagy vérző halai úsznak be a szobába, hallgatnak az öregek száraz szemekkel messzire néznek; nagy-nagy ünnep, a ddt-s ketrecből alkalomhoz illően előkerül a gúnár, fejsze csattan havas nyakán, majd valaki lábával nyomja testét, és és, és, és fölhangzik a gyötrelmes gágogás, rekedt armstrong-tromibita a délutániban, Ián), holtan is hangja birtokában, mint a költők, ott állingálunk körülötte, ízetlenül heherészünk, mint olykor matrózi nép, kit ily csíny kedvre hangol, hallod a fúvóskórus tetején sikoltó klarinétot, kié lehetett a hang? kié ? na még az egészet átlengő ingabasszus, Feri mutáló hangja tán, valódi bop-elem az alkalmi társulásban, na meg az alt-sax swinges és billegő 311
