Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 4. szám - Markó Béla: Erkélyünkön egy cinke, Ismétlődő lecke, Vak ember tükre, Íme, jól vagyunk, Gyanútlan éjszaka, A nyelv diadala (versek)
MARKÓ BÉLA Erkélyünkön egy cinke Az esőmarta dombrój idelátni, az erdőből a rókák idenéznek, itt élünk kicsi dobozokban, bárki megrázhat, megszemlélhet, összeérnek a testek, egymáshoz ütődnek, mint a színes golyók, a sárgahasú cinke az erkélyen csak ábránd, élő minta valami másról, múló színeinkre jótékony ráadás, mely elröppenhet, majd visszatérhet, és belekeverhet ide-oda cikázó életébe még minket is, mert tágra nyílt szemébe mi is beleivódunk, s nincs reményünk, csak az, hogy emlékszik majd ránk és értünk. Ismétlődő lecke Ismét a cinkék: erkélyünkön az egyik szalonnát csipeget most éppen. Éhes csőre vadul marcangol, vagdos, tépdes, s a kényes kis madár egyből átvedlik ragadozóvá. Később jóllakottan megnyugszik, csőrét törli, szóraját oltja a hóban. Ritmusát még visszafogja, nincs még zenéje, némán, szaggatottan él, figyel, ernyed, robban, elrepül. Mint gyors szeretkezés . .. S már egyedül maradtam ismét, illetéktelen, 308 rossz álmú leskelődő. Ég velem! Majd cinkeéletű lesz az életem, és megpihenek az erkélyemen.
