Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 3. szám - Sándor Iván: Helyesen gondolkozni: erkölcs (A Németh László-életmű margójára)

üdv mélyen van, lent és belül. „Az európai vallás, amelyre annyit gondolok, nem a görög, nem a protestáns, hanem az a görög-protestáns, mely éppen nekünk magyaroknak természetünk mélyéből ismerős.” Az „üdv” közvetlenebb, emberibb kapcsolatait keresi már ez a gondolat, meghittebb utat isten és ember között, „láthatatlanabb egyházat”, mint a már túlságosan szivárványosnak látott görög. Abban, amit erről ír, megjelenik közérzetének újabb árnyalata. Némi csömörrel, inkább hűségre vágyódik, mint emelkedettségre, „ünnepszomjas” himnuszokkal elérhető magaslatok helyett, „állandóbb lakótárs”-ra, akihez nem felemelkedni kell, mert „bennük működő terv ez az isten; zászló, amelyet végig kell vinni az életen.” Ennek az árnyalatnak a kirajzolódása a reformprogram válságával van összefüggésben. A görögségeszmény esélylátásába beszüremlik a kudarcélmény. De hát hol is szólalhatna meg ez az újabb, természetes hang, kérdezi, mint azon a földön, „ahol az aszút hóban szüretelik .. . ahol minden fonnyad és zsugorodik”.

Minőség és szocializmus

Az idea, amit minőségeszméjének és a szocializmusnak egybeíűzéséből teremtett, bár a magyar gondolkodás értéke, mindmáig nem kapta meg méltó elemzését. Ha pörsorozat van Németh eszméi közül, az egyiknek ez a tárgya. De mi lehet a szellem összecsapásaiból fél évszázad után is lezáratlan? Miféle tüzei lehettek egy alig több mint harmincéves író néhány tanulmányának, cikkének? Olvasmányai, kéziratlapjai fölé hajol a Tanú-ja új számain töprengő, ismertet, kommentál, néhány német és francia nyelvű cikket, megírja válaszait két-három vitacikkre. Utókora pedig a gondolatait átrágó igyekezettel, bennük az egész század számára hasznosítható felismeréseket, a tanulságos tévedéseket együtt látó töprengéssel olvassa újra írásait.

Németh minőségszocializmusának hármas forrása van. A felismert korválság fölé való kerülés; az európai és görög hatás, amely a minőség szerepét gondolkodásának tengelyébe állította; és a marxi szocializmussal, aminek értékeit ő csak a XIX. századra vonatkozó teljesítményeiben látja táplált elégedetlensége. Gondolat- menetét elsősorban 1930 és 1936 között a XX. század vezérjelenségeiről, a kapitalizmus alkonyáról, a minőség forradalmáról szóló, néhányoldalas írásaiban, Fried, és de Mann egy-egy tanulmányáról szóló ismertetésében, Sztálinnak A leninizmus kérdései című francia nyelven olvasott könyvének recenziójában, és Molnár Eriknek a Korunkban megjelent vitaírására adott válaszában fejti ki. Mi a gondolatmenete? összegezve: a kapitalizmus a XIX. század hatvanas évei és a századvég között tetőzik. A társadalom még halad, de az ipar belehullik a gyár darálójába, a szabadverseny csődhöz vezet, a kartellek uralma bürokratizál, az államformák a háborúk gazdagsági kríziseivel rokkannak, a válságok a növekedés zavaraiból hanyatlás betegségeivé lesznek, beáll a gépezet üzemzavara, a- társadalom tömeggé süllyed. A marxi szocializmus számára, mondja, mindebből a legfontosabb az, hogy meghirdesse, véghez vigye az elosztás forradalmát, ehhez teremtsen új államot, hatalmat, bürokráciát. „Elismerem, írja, hogy szükség van az elosztás reformjára, s a közösséget inkább elfogadom kizsákmányolónak, mint a magánembert. De nem hiszem, hogy az elosztás meggyógyíthatja az élet mély baját... Az elosztás forradalma ide- ig-óráig talán megnyugtatja az emberiség igazságérzetét, de ha nem lép tovább, még boldogtalanabbá teszi az egyént.” Az egyik problémát abban látja, hogy a szocializmusban az elosztás forradalmán túl nem tudja megoldani, amit pedig legjobban bírált; azt, hogy a kapitalizmusban az ember eszköz lett, mert a tőkés társadalom feláldozta. Márpedig, így tartja, az igazi forradalom célja nem lehet más, mint az emberi tényező belső helyreállítása. Németh álláspontja az, hogy a szocializmus olyan helyzetet teremt, amelyben nincs meg a kapocs a tömegmozgalom és a legjobbak között. Ezért a minőséggel, az emberi tényező kiemelésével, az alkotó szellemmel kívánja áthevíteni a szocializmust. „A minőségszocializmus, mondja, lehet botrányosan rossz szó, de amit kifejezni akart ez: szocializmus beoltva a szellem forradalmával.” De mindeközben elismeri Marx jelentőségét: „...a mozgalom nagy

264