Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 3. szám - Czímer József: Az utolsó dráma (A Kiegyezés születéséről)

vember közepén Kányádi Sándor felkísért Illyéshez egy román költőt, aki feleségével és kisfiával együtt énekkel köszöntötte őt születésnapja alkalmából. Ugyanakkor adta át Nógrádi Róbert igazgató a pécsi Nemzeti Színház dísztagságáról szóló oklevelet. Ez alkalommal is hiába próbáltam félbeszakítani a rólam mondott meleg szavait. Ez aztán még egyszer megismétlődött, mikor az osztrák távirati iroda egy munkatársnőjének bemutatott. Az őszön kalózkiadásban Szellem, és erőszak címen megjelentették közéleti írásainak egy összeállítását. Szereztem belőle egy példányt és aláírattam vele. Ez az utolsó dedikáció, amelyet tőle kaptam. Ezt írta bele: „Józsefünknek szeretettel Illyés Gyula, bátyja.”

És most egyezzek ki a halálával. Mert elkerülhetetlen.

Mert mit mond erről a Kiegyezés?

Hogy kiegyezni lehetetlen, de kell.

De azt is, hogy kiegyezni kell, de lehetetlen.

210