Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 3. szám - Czímer József: Az utolsó dráma (A Kiegyezés születéséről)

vember közepén Kányádi Sándor felkísért Illyéshez egy román költőt, aki feleségé­vel és kisfiával együtt énekkel köszöntötte őt születésnapja alkalmából. Ugyanakkor adta át Nógrádi Róbert igazgató a pécsi Nemzeti Színház dísztagságáról szóló okle­velet. Ez alkalommal is hiába próbáltam félbeszakítani a rólam mondott meleg sza­vait. Ez aztán még egyszer megismétlődött, mikor az osztrák távirati iroda egy mun­katársnőjének bemutatott. Az őszön kalózkiadásban Szellem, és erőszak címen meg­jelentették közéleti írásainak egy összeállítását. Szereztem belőle egy példányt és aláírattam vele. Ez az utolsó dedikáció, amelyet tőle kaptam. Ezt írta bele: „Józse­fünknek szeretettel Illyés Gyula, bátyja.” És most egyezzek ki a halálával. Mert elkerülhetetlen. Mert mit mond erről a Kiegyezés? Hogy kiegyezni lehetetlen, de kell. De azt is, hogy kiegyezni kell, de lehetetlen. 210

Next

/
Thumbnails
Contents