Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 2. szám - Dobos Marianne: Madarat tolláról, embert...?! - interjú Panek Zoltánnal

olyan könnyen idomítható, mint a kutyák. A gépkocsizást már túlzásnak tartották. Leütötték. Pöfőc hazajött meghalni. Macskák, kutyák vérzékenyek, elállítha- tatlan a vérzésük, ez köztudott. Én csak azon csodálkoztam, hogy nem elbújt valahová, bokorba vagy valamely zugolyba, hanem hazajött és ott múlt ki.

Nagyon szép írásod szól erről: Pöfőc, avagy a bűvös macskakor.

Némely kollégám szememre is vetette: miért a macskám haláláról Írok, amikor annyi ezer emberi gond van. Mondtam, hogy az is emberi gond, hogy ha egy lény kimúlik, akinek a szeretetünket növekedésre, gyönyörű növekedésre odaadjuk. Van ez olyan megrázó, írásra méltó élmény, mint bármi egyéb emberi dolog. Végül is az állatok emberi szinten — emberi dolgok is, és nem csupán állatok. De nem csak ezért kell őket óvnunk és szeretnünk vagy féltenünk, hanem azért, mert önmagukban a világ tündökletes megnyilatkozási formái, az anyag csodálatos virágai, hogy így mondjam. Nélkülük, az állatok nélkül olyan sivár volna a világ, hogy talán nem is lenne érdemes élni. Milyen vígasztalban mondja az a néhány csodás hindu verssor, amit Kerényi Grácia fordításában idézek: „Az áldozat s a tej tartja fenn az emberek életét, a tehén borja szánt, tőle lesz termővé a föld színe; általa kel ki minden mag, csírázik ki a búzaszem, ami az áldozathoz kell, mind a tehéntől származik; tőle van a tej, író, vaj — tiszta, mint ajándékai, s étlen-szomjan is eltűr-hord sokféle terhet, ó nagyúr .. . jótetteivel jószándék jár, csalárdság nélkül való — ím ezért lakozik nálunk magasabban mindenkoron.” Még annyit szeretnék hozzátenni: olvastam valahol, hogy az állatok soha fel nem növő testvéreink. Én ezt a gondolatot nagyon fontosnak, tömörnek és szépnek érzem. Valahogy rímel arra is, amit Juan-Hvang, az okos kínai utazó írt le a 7. században. Juan- Hvangnak a lelke is okos volt és az esze is gyöngéd. Megható fénnyel szórta be az időt, amelyben élt. Talán elér hozzánk is a gondolatának a fénye. Juan-Hvangnak mindenki lelkére köti, hogy a tíz legfőbb okosság megszívlelése mellett résztvevő szívvel figyelje az állatok életét. Embervoltunk egyik ismérve ez. Madarat tolláról, az embert pedig arról lehet megismerni, hogy enni ad a madaraknak ...

181