Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - Vékony Gábor: Késő népvándorláskori rovásfeliratok II. (tanulmány)
*éyrk~együk . alakot várnánk (vö. B. Lőrinczy, KT és Sz. 123—125., Bárczi, HB 170—171., E. Abaffy MNy 78. 422—3.). A -d képzőnek inchoativ igaképzői szerepe lehet, ahogy a következő igei alakoknál is (vö. D. Bartha, Szóképz. 22.). A tőből eltűnő ^ -re, az e- koraiságára Id. E. Abaffy, MNy 78. 423. Az ed^ün jelentése tehát ’kezdjen el megenni’ lehet. izüdy. Felszólító mód, egyes 2. személy. Az ismeretlen eredetű űz ige (TESz s. v.) kezdő-gyakorító -d képzős származéka, amely egyébként nyelvtörténetünkben ismeretlen (de vö. itt edysn és emgszsdy) Mai nyelvérzékünk e helyütt tárgyas ragozású alakot várna (űzd!). A tárgyas ragozás funkcionális szerepe már legkorábbi ínyelvemlókeinkben csaknem ugyanaz volt, mint ma (Bárczi, MNy 54. 259—60. = A. m. ny. múltja és jelene. Bp. 1980. 134-—136., B. Lőrinczy, KT és Sz. 135., Benkő, Árpád-kor szöv. 250., vö. Imre, SzabViad. 223—224.), ezért itt az alanyi ragozású alak eléggé különös. A nagyszentmik- lósi 21. csésze feliratán is tárgyas ragozású alakot találunk (teszi), igaz, a rovásfeliratokban előfordul alanyi ragozású alak a várható tárgyas helyén üö*X_ a 21. csésze szövegében pedig inkább alanyi ragozású alakot várnánk. 3. sze- mélyű személyes névmási tárgy mellett tárgyas ragozás van Árpád-kori nyelvemlékeinkben (vö. Bárczi, A m. ny. múltja és jelene 135.), s később is, szövegünk pedig éppen ilyen. Arra kevéssé gondolhatunk, hogy feliratunk korában az alanyi és a tárgyas ragozás még nem különült volna tisztán el, inkább azt kell higgyük, hogy az alanyi és tárgyas ragozás rendszere a 16. század előtt is többször megzavarodott (a kérdésre 3d. Bárczi, A m. ny. múltja és jelene 117. skk., 131. sklk.). Erre látszik utalni, hogy szövegeinkben alanyi ragozású alakok helyett tárgyas, tárgyas rugózásúak helyet pedig alanyi ragozású alakokat találunk. ämüszüdy. Alanyi ragozás, felszólító mód, egyes 2. személy. Bizonytalan eredetű emészt (TESz s. v.) igénk emä tövének -sz gyakorító és -d gyakorí- tó-kezdő képzős származéka. Jelentése, mint az emészt esetében is ’elpusztít, elsorvaszt’, ’pusztit, sorvaszt’ lehet. Az alaki, ill. mondattani nehézségek ugyanazok, mint az esetében. it. Egyes 3. személyű személyes névmás tárgyesate. Az i a személyes névmás eredetibb, névmásfcépző nélküli alakja (vö. HB ív), amely az ugyancsak névmásképzős ön töve is. Itteni szerepe megfelel a mai őt-nek. Vö. *ig_. en. Egyes szám, 1. személyű — itt birtokos szerepű — személyes névmás. Az olvasat és az alak nem igényel magyarázatot: ’én’. istenem. Isten szavunk egyes szám 1. személyű birtokos személyjeles alakja, szoros kapcsolatban az en személyes névmással. Az olvasat és a hang- alak nem kíván különösebb indoklást, a kiegészített jelek (nm) biztonsággal kiegészítettek. Isten szavunkat fiú. eredetű, képzett szónak szokás tartani (Mészöly, MNy 29. 218., TESz s. v., Pais, A m. ősvallás 284—6., Bárczi, HB 106— 107.), ez azonban felette problematikus. Igaz, a fiú. etimológia helyed nincs más, még közeleső értékű sem. * A szöveg olvasata a fentiek szerint: Üngür iszit neki imsj (Jasx ’ iszün ieg'i, tegs rusz belé' (Sarsz fesüsz iljüsz, el... Üngür né edggn izíidg, emüszüdj it en istenim! 162
