Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - Vékony Gábor: Késő népvándorláskori rovásfeliratok II. (tanulmány)
Mai magyar értelmezéssel: Ungür démon éli an legyen itt ez a vas (e) tű/ő szúrja át a démont, tű, tű/te, aki a rosszat elvárnod, aki elbontasz, egybeöltögetsz, el... Üngür (démon) ne egyen meg (engem), űzd, emészd (el) őt én istenem! A betűk magyarázatai: Mint említettük, hat jel kivételével a betűk azonosaik a nagyszentmiklósi kincs feliratainak betűivel. Ezek magyarázata tehát oda tartozik. Ennék alapján az első jel í. 9,j~9*AKp, lehetne. Mivel az f és a h hangzóközi helyzetben meglehetősen ritka a magyarban (s az volt korábban is), marad a ! |r9y k vagy p olvasat. A jel magyarázatát a jánoshidai temető tűtartója adja, ahol ugyanez a démonnév olvasható Ü^-ör alakban (a tűtartóra 1. Erdélyi I., RF II/l. 55—6., XLIV/2. k., EV 12. 1958. 59—61., AÉ 1961. 279—80., 1. k., Vásáry I., Acta Orient. Hung. 25. 1972. 337—8., 1. rajz = 1. k.). Mivel itt jelünk n után következik, csak a lehet, ahogy a török y -nak a magyarban -ng- hangkapcsolat felel meg i(t. te^rjz «m. tenger). A második ismeretlen jel az első sorban \ . Ezt a jelet az sn. . mj betűcsoportban találjuk, egy ugyancsak ismeretlen betűalak társaságában. Hasonló formát sehol sem ismerünk a kelet-európai rovásírásos körben, viszont a székely rovásírás korai emlékeiben ac, ek értékűnék meghatározva egy teljesen azonos betűalakot találunk. A nagyszentmiklósi feliratok kapcsán láttuk, hogy a székely rovásírás és a nagyszentmiklósi abc között igen szoros kapcsolat van. Ez feljogosít bennünket arra, hogy jelünket feltételesen k-val azonosítsuk. Ebben az esetben a betűcsoportot snk. mj alakban olvasnánk, ebben a sorban pedig az nk betűkapcsolatat kézenfekvő névutónak (a mai magyarban már ragnak) gondolni: n6*1 . Ez a magyarázati lehetőség egyben megkönnyíti a következő ismeretlen jel f értelmezését is. E jel még egy helyütt fordul elő, az utolsó sor utolsó szavában, az Ifíma betűcsoportban, ligatúra részéként. E betűcsoport kapcsán már előbb rámutattunk arra, hogy az alapos okkal ’iste- nem’-nek értelmezhető. Mivel jelünk itt egy mássalhangzóval digatúraként fordul elő, nagy a valószínűsége annak, hogy magánhangzó (noha a székely rovásírás ligatúráinak ismeretében nem zárható ki ennek ellenkezője sem). A szarvasi feliraton a nagyszentmiklósi ábc flk és >'A jele hiányzik, jelünk tehát ezek valamelyike lehetne, amennyiben magánhangzó (és a szarvasi feliratban nem teszünk fel nagyobb magánhangzó-gazdagságot). Kevéssé valószínű azonban, hogy Nagyszentmiklóson és Szarvason ugyanazon jelek helyett valami egészen más alakot használtak volna, ezért itt az °/k lehetőséget itt ki kell zárnunk. Jelünkkel tökéletesen azonos i/i jelet találunk viszont á türk rovásírásban, s hasonló az i jele a székely rovásírásban is. Hasonló, de fordított irányú és íves Vi jel van Nagyszentmiklóson is. Jelünk iA olvasata esetén nek[ és istenem szavakat olvashatunk a feliraton, s ezek az olvasatok feleslegessé teszik más magyarázati lehetőség keresését. Betűalakunk tehát i i-nek olvasandó, mint a türk rovásírás megfelelő jele, de az ívelten írt nagyszentmiklósi jel is. Hogy a nagyszentmiklósi alak helyett miért alkalmaztak más betűformát Szarvason, annak 'az lehet a magyarázata, hogy a túlságosan sok hasonló alakú jel (kü.rf.n?) zavarhatta az egyértelmű olvasást. Másfelől, a szarvasi i/i betűalák erősíti azt a megfigyelést, hogy abc-nkben több esetben a türk rovásírásból való jelkölcsönzéssel kell számolnunk, amint azt a nagy156
