Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - Vékony Gábor: Késő népvándorláskori rovásfeliratok II. (tanulmány)
1) vosadu izedven yzodtuny yghuj A leghosszabb rovásszöveg. Magyar. Értelme: „vosás ízlelgetmény felhevítéshez (való) ivó(csészé)je ez” 2—5a, 6a) üretch yzodugh Ötször előforduló, azonos szöveg. Magyar. Értelme: „üríts hevülő” 5b) üdevgh Az egyik görög feliratos csészén. Magyar. Értelme: „frissülj fel” 6b) vodojo71 vason Az egyik kelyhen. Szláv szöveg. Értelme: „vasát vízzel” 7) szywszürim A 6. korsón. Török, mégpedig bolgár-török. Értelme: „víz-szüredék” víz Ugyanott. Magyar. 8) vodojon Ugyancsak a 6. korsón. Szláv. Értelme: „vízzel” 9) dán Ugyancsak a 6. korsón. Alán. Értelme: „víz” 10) vosadu Azonos felirat a 3—4. korsón. Magyar. Értelme: „vosás” 11—12) vadu-ütkü A 15—16. sz. nyeles tálkán. Magyar. Értelme: „gyümölcs-étel” 13) qymysz Az 5. korsón. Török, Értelme: „kumisz” 14) savugh Ugyancsak az 5. korsón. Magyar. Mai savó szavunk megfelelője. Értelme: „kumisz” 15) szq A 11. poháron csak két betű (?) olvasható, ez viszont olyan sokféleképpen értelmezhető, hogy inkább nem magyarázzuk. A nagyszentmiklósi feliratok tehát azonos ábécével, négy nyelven íródtak. A feliratok többsége magyar, korát tekintve kései ősmagyar. Ez persze egyáltalán nem különös, hiszen a 21. csésze görög betűs szövege is ekkori magyar szöveg, ami e nyelv fontosságára utal abban a környezetben, ahol a nagyszentmiklósi feliratok íródtak. Ennek a szövegnek a mai magyar értelmezése egyébként a következő: „Bujla ispán teszi jobbággyá, Butául ispán (pedig) hadnaggyá (és) öccse teszi.” Ebben a feliratban a címek: díjét — jobbágy, taghru — hadnagy, zswapan — ispán, icsi — öcs közül csak az utóbbi magyar, a többi idegen eredetű. Viszont magyar a mondatszerkezet, a szavak végződései és a szövegben kétszer is szereplő igei alak: teszí. Hasonló szövegrészt idézhetünk a Halotti Beszédből is: ,,És imádjuk szent asszony Máriát és boldog Mihály arkangyalt...” Itt az imádjuk igei alakon valamint az és kötőszón kívül csak jövevényszavak vannak, viszont a végződések (a tárgyrag) magyarok. A 21. csészét — feliratából kitűnően — csak alkalomadtán, a fejedelmi kíséretbe való beiktatáskor, rangadományozáskor használták. Ugyancsak alkalmi használatra mutat az 1. rovásfelirat a 8. csészén. Az a „felhevítés”, amelyről ennek szövegéiben szó van, aligha csupán italozással kapcsolódó he151
