Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 2. szám - Koppány Zsolt: "Egy szenvedély margójára" - beszélgetés Major Ottóval, Maár Gyulával, Törőcsik Marival, Kocsis Zoltánnal és Belohorszky Pállal Pilinszky Jánosról

mennyire hem ér semmit. Harminc forinttal az ember legfeljebb annyira kroz hogy Pilinszky könyvét végre megvegye. Attól fogva a pénz már papírnak s< számít, mert a papír az, amelyre Pilinszky ki van nyomtatva. Még azon az éjs; kán végigolvastam a könyvet. Mit mondhatok róla? Sorról sorra éreztem a vi télén akaratú misztikust. Ezt most egy kicsit elgondolkodva mondtam, de ezek a szavakon most nem is tudnék változtatni... mert nem azt mondtam, hogy köl nem azt mondtam, hogy író, próféta, szenvedő, ember, humanista, nem azt mór tam, hogy népies vagy urbánus, keresztény, katolikus, hanem azt mondtam, ho misztikus, ö ezt a szót magával kapcsolatban nem nagyon használta, legfeljebb fc rülírta, katolikusnak inkább vallotta magát, ő ezeket a fogalmakat nem találta k légítőnek, tehát amiket ma jelentenek ezek a fogalmak, azt nem tudta teljesen ír gára vonatkoztatni.

Ebből a könyvből az derült ki számomra száz százalékosan, hogy ő legeslege szőr tényleg Dosztojevszkij emberi eszményéhez állt legközelebb. Nem mondaná hogy valamelyik Dosztojevszkij regényalakhoz, hanem magához Dosztojevszkijh Ahhoz, hogy Dosztojevszkij egy Miskin herceggé vagy Raszkolnyikovvá, vagy K ramazovokká, Sztavroginná bontsa magát, ahhoz már valamiféle, a szó magas re dű értelmében vett dolgozatírói munkásságra is szükség volt. Tehát könyvtárbf tényleg nagyon magasrendű okoskodásra. Ha Dosztojevszkij ilyen könyvtári, tue mányos, filológiai munkát, önanalízist végzett, annak még mindig volt valami t telme és rangja ellentétben sokakéval, — itt elsősorban kortársainkra gondolok, de ha kevésbé akarok gúnyos lenni Dosztojevszkij kortársaira éppúgy gondolhí nék, kevesebb a különbség az ilyen értelemben filoszkodó Dosztojevszkij-kortárs között, mint Dosztojevszkij és a lényeg között. Itt meg kell jegyezni — főképp Dosztojevszkij esetében — hogy a mű olyan, mint az éter, az az űr, ami a két éj test, a Nap és a Föld között van. A mű és olvasója között olyan a viszony, mint Nap égitest volta és a Földön, a Földdel egy létezőként élő ember közötti viszoi Ilyen értelemben Dosztojevszkij valami közvetettnek és közvetítőnek, valami r< leválónak érezhette a művet, s ebben az értelemben azt kell hogy mondjuk, 1 linszky inkább misztikus, mint keresztény, vagy katolikus. Mind a keresztény, mi a katolikus már valami meghatározott irányt jelent, ö egy villanymozdony, ami egy pályaudvaron ezer és ezer sínen áll. Mindenesetre, ha Dosztojevszkij lenne „bakter”, átengedné azon az állomáson, amely felé éppen tart. Így tartom őt mi: tikusnak. Katolikusok, protestánsok és a többiek talán ámokfutásnak vélnék, va megkérdeznék, hogy e mozdony húzta szerelvényen mért oly kevés az utas.

Amíg a magnetofon mikrofonjába beszélted fölbukkanó érzéseidet, leem< tem a polcról Pilinszky Válogatott művei c. könyvét, s föllapoztam egyik I nulmányát. Most ebből idézek, reagálva arra, amit misztikusságáról mon tál: „Sokat írtak misztika és művészet rokonságáról. Valójában a kettő ú egy, hogy tökéletes ellentéte egymásnak. Ugyanannak az útnak, ugyanann a szeretetnek: a világból fölszálló és a világba alászálló, de mindenképp \ kéletesen egybeeső két ága, az odaadó engedelmességnek és a fölszabadí extázisnak dinamikus egyensúlyában, kifürkészhetetlen békéjében. Jákob h rája: Isten föl-alá szálló angyalaival a képzelet hazatalálásának közös és egyi len módja."

BELOHORSZKY PÁL: Furcsa, hogy ezt idézed. Ez így igaz, megcáfolhatatlan. 1 visszatérve a tanulmányból kivett idézetre: olyannyira tökéletes, ahol egy pont túl az ember világosan érzi, hogy az ellentét mindkét félre igaz. Az igazi művés ben megvan az, ami a misztikusban, s a misztikusban megvan az, ami az igazi m vészben.

Az ún. intellektuális költészetet az a vád éri, hogy publicisztikus ízű. S költő nagyon helyesen ezt visszautasította, remekművek születtek már ebb a modorban (rám Szentmihályi Szabó Péter költészete tette a legnagyobb h tást). Az intellektuális költészet másik jellemzője, hogy nincs, vagy csak ig

126