Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - Koppány Zsolt: "Egy szenvedély margójára" - beszélgetés Major Ottóval, Maár Gyulával, Törőcsik Marival, Kocsis Zoltánnal és Belohorszky Pállal Pilinszky Jánosról
más Pilinszky művekkel, a Televizióban a Vers mindenkinek c. műsorban elmondtam a KZ oratóriumból a költő által kiemelt Fabula c. költeményt. Az Oratóriumból filmet készített Maár Gyula. Nos, ez volt az első talán, amikor el tudtam szabadulni az ő versmondásától, mert ez a mű végül mégiscsak mese. Talán ezt önmagámból kiindulva tudom elmondani. Szeretem, ha a költők maguk olvassák föl a verseiket, természetesen ez nem megoldás. Az biztos, hogy élő közönség előtt nem tudnék verset mondani, így próbálkozom, Rádióban, Televízió ban. Van egy olyan elmélet, miszerint, ha valaki egy adott művészeti ágban tehetséges, akkor egy másikhoz is ért, vagy legalábbis próbálkozik vele. Egyik kollégám mondta, hogy mi, költők, írók, kár, hogy nem színészek vagyunk. Kár, hogy nem vagyunk színpadon. Mert amit csinálunk, az színészet. Pilinszky nem említette, hogy ö esetleg színész szeretett volna lenni? Vagy, hogy annak is érzi magát? Ha csodálatos versmondásaira gondolunk... TÖRÖCSIK MARI: Boldog volt, ha fölolvashatta saját költeményeit, de másokét is. Konkrétan azonban nem említette, hogy színész szeretett, volna lenni. Szerette viszont a színműveit, kár, hogy nem került az összes darabja színpadra. Maár Gyula rendezte a Síremlék c. egyfölvonásosát, s azt az előadást rendkívüli módon élvezte. A darabot, amíg be nem állt — addigra le is vették — egyszer rosszul tudtam játszani, egyszer jól. <5 éppen nem volt itthon, s amikor hazaérkezett, előadtuk neki kétszer egymás után, s neki mindkét előadás rendkívüli módon tetszett. Azt hiszem filmet szeretett volna ő nagyon csinálni. Ilyesmivel kacérkodott... MAÁR GYULA: Ezt, hogy akár színész is lehetett volna, természetesen nem említette, de az, amit most maga kérdez, nagyon is egybevág azzal, amit János mondott, hogy aki tehetséges, az mindenben tehetséges, pl. még a főzésben is. ^Érdekes dolog itt megemlíteni, hogy az élete legeslegutolsó szakaszában Székesfehérváron, amikor érzésem szerint már csak arra készült, hogy befejezze a létét, akkor kizárólag szakácskönyveket olvasott, s tanult főzni... s állítólag nagyon jól is főzött. Arra, hogy aki tehetséges az mindenben tehetséges, most nem tudok mit felelni; egyszer találkoztunk Párizsban, s akkor ő naivul azt mondta nekem, hogy most filmet fog rendezni. Persze nem tudom kizárni, hogy ne tudott volna filmet rendezni, de egy ötvenvalahány éves ember kijelenti, hogy filmet fog rendezni, mondanom sem kell, teljesen kizárt a megvalósítása. Azt tudom még mondanij/hogy a művészetek területén nagyon lenézte a technikai fogásokat. Másodlagosnak tartotta ahhoz képest, mint azt, hogy valaki hogyan lát. Visszakanyarodva naivnak tűnő filmrendezési vágyaihoz, furcsa módon Pasolini később is azt hitte, hogy amit betöltenek a gépbe az a tészta, s ami kijön a végén, az a makaróni... Egyik interjújában említette, hogy megírni készül önéletrajzaim c. regényét. Ebben a műben az összes bensőjében élő és egymást kiegészítő énjét akarta megfogalmazni. 0 minden volt. Apáca, kisleány, prostituált és filozófus. Beszélgetései során fölbukkantak ezek az énjei? Szégyellte, vagy szerette ezt a „sokszínűséget”? TÖRÖCSIK MARI: Nagyon zavarba hoz maga engem... nekem adta az önéletrajzaim kéziratát... nálam vannak... a kérdésére csak azt tudom mondani, hogy ő ilyen tágan látott, de ezek az „énjei” nem közvetlenül ö. Elámultam néha, miket mond, s hogyan lát. Vagy bizonyos dolgokról, hogyan gondolkodik, ö ezeken az ún. éneken keresztül látta a világot. Ezek a hétköznapjaiban és a műveiben is kiderültek. Ha föl voltam zaklatva, vagy bántott valami, ő rendkívül megnyugtatólag tudott hatni az emberre. Ugyanakkor furcsa módon, ha ő volt fölzaklatva, vagy kibillenve, akkor ugyanilyen ártatlanul tudott „rádőlni” a másikra. Ezek ugye önző tulajdonságok, hogy a másikra dől. Nem azt akarom mondani, vagy kimondani, hogy ő önző, de ami neki evidenciával bírt, ugyanolyan evidenciával várta el... Egyszer, rossz állapotában, tisztára jóakaratból, összevesztem vele valamin, so118