Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - Pilinszky János: Magamnak (napló, Jelenits István előszavával)
Isten az egyedüli realitás. A „realitások világa” ebből alig őriz valamit. Istenbe helyezkedni. Szakadatlanul imádkozni. Bűnünk: a legnagyobb veszélyünk és legnagyobb lehetőségünk. * Lustaságom és munkám? A képzelet iránya. (Régen a fél-paradicsom és fél-pokol képzeletében éltem. Ma már a szentek belső világa kezd érdekelni. A művészi vágy megszülheti a művészi kifejezést? Milyen lehet egy valódi szent szemében egy nagyvárosi utca — anélkül, hogy lesütné a szemét? Edith Stein megkönnyebbült, amikor zárdába lépett. Azt mondják, nagyon vidám volt. Simone Weil élete viszont arra figyelmeztet, hogy nincs kihagyható lépés, vagy legalábbis nem szabad törekedni ró. <5 az intellektus iskoláját járta halála végéig, szemét egyszerre függesztve a belső és külső világra. * Bárkinek írunk: hiedelem. Egyedül Istennek írunk. Ezt a felebaráti szeretet elragadtatásában is tudnunk kell. De ne érezzük ezt Isten hatalmi önzésének. Istent azért kell itt mindenek fölött szeretnünk, mert ő az egyetlen, aki a semmibe öltözve van jelen. Isten itt nem az, akinek semmije sincs, hanem az, aki nincs, ö az abszolút hatalomnélküliség, aki mellett még egy atom fizikális ereje is mázsás súly. S mégis: ő az egyetlen realitás. Hatalom és realitás egymást kizáró fogalmak? Jöjjön el a Te Országod. A bűn, amikor a semmit szomjazza (gyilkosság, paráznaság), Isten kíván lenni. Csakhogy: egy földi realitás megvalósításával kívánja érvényesíteni a transzcendens semmit. A jótett és az imádság ellenkezőleg: a földi valóság kiürítésiével kívánja fölidézni, lehetővé tenni Isten transzcendens valóságának átragyogtatását. Szövevényesnek tűnő föladat. Mégis sokan gyakorolják. Tömegesen a gyerekek és a nehéz testimunkások, kiket pozicionálás vagy szituációs-szenteknek nevezhetnénk. Ne legyünk hát hiúak velük szemben, s ne tévesszen meg (bennünket munkájukon (önfeláldozásukon) kívüli magatartásuk, nívójuk. Bűneikkel általában nem lényeges dolgokat kompromittálnak. Öregkoruk és haláluk csaknem kész, üdvözült formát kap kézbe. A földi valóság azonban kevert természetet mutat. Végül mégis csak Isten szeretetének gyümölcse, (ha megszállva tartja is a metafizikai semmi szelleme. Persze, semmi tulajdonképp nincs, s anyaga nem egyéb, mint Isten tagadása. Hogy ez azután mennyire lehetséges? * Esztétikai következtetések Műfaj: tanítás (prófétálás), áldozat, imádság Megismerés, tanítás áldozat, imádság krízis krízis krízis vagy: Megismerés, tanítás, imádság, áldozat 107
