Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - Vékony Gábor: A szarvasi felirat és ami körülötte van (tanulmány)
szerteágazó következményei voltak. Ezek közé tartozik a korábbi Kárpát-medencei emlékek olvasása, valamint a kelet-európai rovásírásos emlékek értelmezése, Kazáriában és attól keletebbre is. Az olvasati kísérlet betűazonosításai után megtudtuk, hogy a Kárpád-medencei írásnak egykorú nyugati lejegyzése is van, igaz, torzult, kurzívá- lódott betűalakokkal (amelyeket a megfejtésnél nem lehetett használni). A kazárjai emlékek olvasása után az is kiderült, hogy a glagolita írás jeleiből legkevesebb 10 a kazáriai írásjelek átvétele, ezeket a glagolita írást megalkotó Konstantin 861-es ka- záriai útján ismerhette meg. A korábbi Kárpát-medencei emlékek között mindenekelőtt a korai avarkori ku- nágotai ezüstkorsót említhetjük, amelynek „felirata” csupán két jelből áll. E két jel közül az első tamga, a második (összetett) jel pedig egy török szó, amit „neve” értelemmel lehet fordítani. A felirat tehát a korsó tulajdonosát jelölte: „N. (a) neve” formában. Hasonló birtokost jelölő felirat van (ugyancsak török) a Kiskörös-vágóhídi temető ezüstkelyhének talpán, ahol a taniga után a „nevem” értelmű török szó következik. Megjegyzem, hogy a korábban tamgának tartott egyedi ligatúra miatt más olvasat is elképzelhető (és talán valószínűbbb); ebben az esetben i gh t a m betűsort olvashatnánk, ez azonban semmi esetre sem lenne török! Török felirat van a tótipusztai ezüstcsészén, ahol egy számjel (valószínűleg a 10) után a „belefér” értelmű török szó következik, vagyis a felirat valószínű értelme: „10 (egység) fér bele”. Ebben az esetben fontos megjegyeznünk, hogy a török szó bizonyosan bolgár-török jellegű, a tótipusztai típusú avarkori leleteket pedig kutatásunk egységesen a bolgár-törökökhöz kapcsolja. Talán nem véletlen ez az összefüggés a felirat nyelve és a leletek megítélése között. Valamivel részletesebben kell szólnunk arról a feliratról, amely a könnyei VII. századi korai avarkori temető egyik sírjából került elő. A hegyes eszközökkel bekarcolt felirat egy csontból készült íjmarkolat-lemezen található. Jelei nem minden esetben egyértelműek, ha párhuzamok nélkül állna, akkor értelmetlen írásutánzatnak is tarthatnánk (ilyeneket sokat ismerünk), azonban a kunágotai, a kiskörös-vágóhídi és a tótipusztai feliratok mellett egyéb adatok is arra utalnak, hogy a korai avar időkben számolhatunk írásbeliséggel. A könnyei felirat ebben az esetben is csak írástudatlan ember (egyébként gondos) másolatának tartható, valószínű azonban, hogy az általa bekarcolt szöveg mintája egy igazi felirat volt. Ha így van, akkor a felirat jelei a következőképpen olvashatók: t . gh . gh . t 1 . w . 1 . d n . 1 . 1 . 1. . n Ez a betűsor magánhangzókkal kiegészítve ősmagyar szövegként értelmezhető, amelynek mai jelentése nagyjából a következő lehetne: „te (ezt az) íjat nyíllal döveted (?) ellen” Ez a szöveg mágikus, az a szerepe, hogy az íj megbízható használatát biztosítsa. A szövegnek — a bizonytalanságok ellenére — számos nyelvi érdekessége van. Feltűnő az n és az ny azonos jellel való rögzítése, ami a felirat korai voltából következhet. A könnyei felirat szépen kapcsolatba hozható a kiskőrösi-vágóhídi kehely egyik lehetséges olvasatával. Ezt a feliratot ugyanis ighitam formában olvashatjuk, amit „italom” értelemmel magyarázhatunk. A két felirat magyar nyelvű népcsoportok jelenlétére utal a VII. századi Kárpát-medencében. Természetesen a Kárpát-medence ekkor sem tekinthető egynyelvűnek (történelme során sohasem), ahogy a Kárpát-medencei írás Vili. századi feljegyzése is arra utal, hogy ezen a területen bolgár-török és .magyar nyelvű népcsoportok élhettek. Ez a feljegyzés az Aethicus Ister-féle kozmográfiában található. Aethicus görögül írta volna művét, amelyet Szt. Jeromos fordított volna kivonatosan latinra. A filológiai vizsgálat viszont kétségtelenül bebizonyította, hogy e munka a VIII. században kelet1141
