Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 12. szám - Páskándi Géza: Kései könyv-ekhó régi siralommal (esszé)
lag nem volt kevés (lásd Almási Balogh). A humanizmus, reneszánsz, reformáció óta, a felvilágosodáson át mindig a tudományt kellett pótolni. Ez a szellemi mindenesség sokoldalúságra késztetett, de az egyetlen ágazatban való teljes elmerülést csak a zsenik bírják. Még Bolyaiban is munkál az „egyetemes ember” reflexe. Appendixe lángelméjű tett, de Üdvtana is nagyon izgató. Tehát a tudományos munkamegosztás, specializálódás nálunk igen megkésett. A német s latin nyelvűségtől nem teremhetett el- vontabb magyar filozófiai terminológia, ezt az — egyébként jelentős — nyelvújítás próbálta sebtében pótolni. De a mesterséges szavak között gyakoriak a tükörfordítások. Nem forgatta meg őket az eleven nyelv és „nyelvtő”, nem alakulhatott ki tágasabb asszociációs holdudvaruk vagy mágneses terük. Ha Ady szimbolikája — valami csoda folytán, akár naiv formában is — hamarabb jön, minden bizonnyal hatott volna a filozofálásra. Mint ahogy a népi szimbolika is, ha nem elsősorban csak literá- torok, gyűjtők, hanem olyan emberek kezébe kerül, akiknek már megalapozott filozófiai műveltségük van. S hermeneutikus nézőszögük is „tisztábban” spekulatív, filozófiaibb. De ugyanez volna mondiható például a nálunk igen fejlett fűvészetről is. Ez azonban tájainkon gyakori, nincs filozófiai indíttatása. így általában még a huszadik századra is az, ami a gondolati tettben sajátosabbnak számít, inkább a nyelvi, etnológiai, szociologikus elemzés felé irányul. Részint az ideologikustól való átitatottság direktebb volta is akadályozta a klasszikus filozófiai ágasatokon belüli elmélyültebb és sajátszerűbb kibontakozást. Már a „metafizika” szó maga is elég régóta mumusnak számított. Bár e században mégiscsak általában is fellendülés volt észlelhető, sőt már a századforduló körül. Nem mintha a Tudós Társaság régi kérdése ezzel elavult volna. Döbrentei — szerencsére — még nyíltan beszélhet ama szabadsághiányról, amelynek kimondatlanul is Bécs volt az oka és persze — Róma. Úgy érzem, Karácsony Sándor igyekezete kései válasz egy jó százesztendős kérdésre és feleletre. Ö is bizonyíték: a sajátos filozofálásra-törékvés nem ugarhatja át a költészeti előzményt. A században előre haladó nyelvi fogantatású filozófiák, a nyelvre és az anyanyelvre való új, metafizikusabb ráébredések is segítik Karácsony Sándort, hogy mindenekelőtt a nyelvben élő sajátosságokat emelje általánosítóbb piedesz- tálra. Humanizmusa figyelemre méltó és gyakorlati, amikor a magyarságot lelki kérdésként kezeli (ami egyben nyilván nyelvi kérdést is jelent). Ne feledjük: a nyelv nem kizárólagos, nem türelmetlen, nagyjából egyenlő esélyt nyújt: bárki számára elérhető. Nem olyan, mint az abszurd „születettség” s a még abszurdabb „fajtisztasági” szempont. A lelkünk változhat, változik is, anyanyelvűnk is, de azt, hogy éppen milyen családban születünk, sohasem változtathatjuk meg, hacsak nem tagadjuk le, nem írjuk át életrajzunkat vagy éppen történelmi biográfiánkat, .ahogyan — vajon ez is valóban anakron? — újra veszélyes „divatba” jött világunk némely tájain. Az új anyanyelv, lelki közeledés, hasonulás járható — ha csak nem kényszerű — utak. Vannak megszerezhetők, és vannak megszerezhetetlenek. A nyelvet megtanulhatom, de faji nagy demokratikus lépés. Említettem már másutt, hogy aki végül is új nyelvet választ, munkás famíliában vagy ha grófiban jöttem világra — örökre lezárt tény. Az irreverzibilisre irányuló követelmény átváltoztatása a reverzibilisre (megfordíthatóra) nagy demokratikus lépés. Bmlíitettem már másutt, hogy aki végül is új nyelvet választ, az újra keresztelők (anabaptisták) nagyon is józan logikája szerint jár el. Az embernek tudnia kell, milyen hitre tér, míg a csecsemőkorban megkeresztelt még öntudatlan. Sírását lehet igenlésnek és elutasításnak is venni, holott sem egyik, sem másik. Aki már kissé kinyílt ésszel társul anyanyelvhez, már érezheti abban a kulturális- szellemi vonzóerőt. A történelmi, művészeti emlékek magnetizmusát. Ez ha mégoly viszonylagos is, de — tudatos, mert érettebb választás. A fáradság megtérül, azáltal, hogy ez a magyarságtudat igazán lelki-szellemi erejű lesz. A faji vagy társadalmi származás szempontjai antidemokratikusak, amennyiben a lehetetlent állítják elénk: halott őseidnek nem parancsolhatod meg, hogy magyarok, 1131
