Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 2. szám - Takács Imre: Egymásra emelt kövek
ne nyugodjunk, míg egy házi vetítő meg nem nyílik a Tükröződésekkel, mert Moszkva csodája az, mint a Rubljov Vlagyimir csodája lett, mint egy nép megmaradásának a példázata, az alkotásnak, a béketűrésnek és a gyermek-csodának a példázata, a pusztulás túlélhetőségének a példázata, az ábránd példázata, a legképtelenebb ábránd megkondulásának a példázata. . .. „A temetők művészete Oroszországban!” ... A nyolcvan kilométeres úton láttam a faragott, fehérre festett ablakkereteket a kék házakon. Huszárik Zoltán ostor-teste, ostorozott teste, ostor-pillantása és ostoros-ciróka-pillantása rebbent ki a sót könnyező templomfalakból elém, zikrázott rám, pedig fölnézett valahova. Most helyette arra is kérdezhetek: „Ki-valakinek a testéből szállt oda föl az arany az aranykupolákra, a sokszor dúlt élet-televény aranyhagymáira, mint a mocsrakba hullt könnyből fölemelt csepp és cseppek . . .?” Ki metélte ki a testéből a szenvedés alakzatait, ki áztatta ki a testéből a színeket? Ki ment rá a telefogalmazott celuloid-szaLagokra? Ki áztatta még az alkohollal is ki magából az egyértelműség érzeteit, a részvét igazait, megcáfolva penderítők hazugságait, a lelkileg lebénult őrzők tompaságát... ? Zagorszkban láttam Huszárikot, s holott beszéltem vele, inkább láttam, láttam, aztán néztem is a magát égető lángoszlopot, a törékeny rőzse-parazsat, az izzószál-szerkezet mobil-szobrot, aki most csont-botocskákkal fekszik a hazai temetőben . .. M'ert aki szétesett, széthullt, szétrázódott; csont-fejével nem volt csont-fejű jóság-megmaradás. Ó, hogyan is áldozhatnánk egyformán jó ügyeknek — jó anyától származva akár, jó arccal indulván el. . . Az egyik templomban énekelgettek a kis nénikék, a másikban sorakoztak a csókra az ereklyéhez. És nem a gondolkodásommal ítéltem meg, hanem az együttérzésemmel minden jelenetet, mert a betanult mozgások közt a bánat istentelenül betanult volt a dallamokban, a hangban, az arcokon. És Huszárik Zoltán azóta is rábeszél a könnyező templomf alak augusztusi hűvösségében, a tornyok árnyékában. 100
