Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - Marosi Ernő: Johannes Aquila és a 14. századi falfestészet (tanulmány)
csú, szikár szentek (Szent Miklós, Szent Péter) jellemeznek, a mártonhelyi szentély kifestésén is tevékenykedett. A bánto-r-nyai Szent László-legenda csataképei egyrészt közel állnak a mártonhelyi diadalív Szent Györgyöt és a sárkányt ábrázoló nagy kompozíciójához, másrészt mindkét kompozíció közeli rokona a radkersburgi főtéren, a Pistorhausban megmaradt, világi tárgyú falképeknek. Ez annak bizonyítéka, hogy az Aquila^műhelynek az a segédje, aki Bán-tornyán és Mártonhelyen is fontos műveken dolgozott, ha nem is volt feltétlenül azonos a radkersburgi festővel, mégis a városban szerezhette a 14. század végén rendkívül modern festői tudását. Sok mozgalmas alakkal benépesített tájképei a világi festészet témáinak igen jól megfelelnek, s — mint Elga Lánc elemzései is rámutattak — a csehországi udvari művészetben, a Vencel- Biblia festői stílusában gyökereznek. Másrészt van kimutatható stíluskapcsolat Már- tonhely és Fürstenfeld között is: a fürstenfeldi szentély medaillonképei próféták és apostolok félalakjaival festésmódjukban egészen közel állnak a mártonhelyi Szent Márton-1 egend a képeihez, s a hajó baldachinjainak rokonai ugyancsak a mártonhelyi szentély apostolai fölött találhatók. De másféle tanulságokat is szerezhetünk a műhely tagjainak összefüggéseiről. Bizonyos figuratípusok, építészeti keretezésformák összefűzik egymással pl. Velemér freskóit és a bántornyai hajó északi falán lévő, más kéz által festett falképekkel is. A nagy alakos ewangelistaszimbólumok Veleméren, Bántomyán, Mártonhelyen is megtalálhatók. A veleméri Szent Mihály-fi-gura ugyanolyan típusú, mint a mártonhelyi, s a veleméri építészeti részletek sajátos axonometrikus perspektívájú ábrázolása még a fürstenfeldi szentély prófétáinak trónusain is viszatér. Mindebből arra következtethetünk, hogy a műhely eltérő tanultságú és stílusú tagjai is részben -közös -minta- könyvet használtak — nem utolsó sorban a sűrűn visszatérő ornamensek megrajzolására. Ez a közös mintakész-let fejtípusokat, visszatérő, népszerű' ábrázolásokat is magába foglalhatott. Ez utóbbiak közé tartozhat a Veráikon, -amely Veleméren és Mártonhelyen a szentély ablaka felett, Fürstenfeldben Veronika kezében található, s ugyanilyen népszerű íkultúnkép-típus volt az Imago Pietatis a kínszenvedés eszközeivel, ami a mártonhelyi szentélyt díszíti. A vizsgálatok és -a viták nyomán aligha lesz elkerülhető, hogy újra megvizsgáljuk a Johannes Aquila nevéhez fűzhető fa-lképciklusok tartalmi-ikonokráfiiai sajátosságait, nem utolsó sorban -abból a szempontból is, hogy megállapítható legyen: az egyes helyeken mi írható a műhely kezdeményezéseinek, mi a megbízók igényeinek számlájára. Ebben a teki-ntetben Velemér bizonyult legszabálytala-nabbn-ak. képeinek elrendezése leginkább esetlegesnek. Nem sokban különbözik tőle, de összefüggéseiben nehezen rekonstruálható -a bántomyai szentély igen hiányos képsora. Sokkal átgondoltabb. szabályosabb és -teljesebb a mártonhelyi szentélyt díszítő ciklus, amelynek sokféle ábrázolását -talán a mindenszentek -együttesének szánták: legalábbis -erre utal a festő „önarcképének” könyörgése. A ciklus programadóját is ismerjük Erazmus plébános személyében, -akit a szentély felirata megnevez: térdelő figuráját az apostolsorozat kezdetén találjuk, szemközt védőszentjének, Szent Erazmus püspöknek álló figurájával. Igen tanulságos összevetni ezt a hagyományos elemeket nagy gazdagságban felsorakoztató ciklust a művelt ágostonrendiek fürstenfeldi szentélyének ciklusával, ahol a -képszerű összefüggések viszonylag alárendelt szerepet játszottak, míg mellettük nagyobb szerep jutott az írásnak, a próféták és apostolok írásszalagjain található szövegekből kibontakozó teológiai-dogmatikus gondolatoknak. Valószínű, hogy ezek forrása olyanfajta dialógus-formában kifejtett -mű lehetett, mint a Szent Ágostonnak tulajdonított Sermo de symbolo, amelynek ismerete éppen egy ágostonröndi kolostorban magától értetődő volt. Ez a tény aláhúzza -a megrendelők vezető és meghatározó szerepét a festővel szemben. A legbonyolultabb és legérdekesebb ikonográfiái problémák a bántornyai hajó képeihez fűződnek. Itt a Bánfi-család címerének jelenléte a diadalíven arra utal, hogy a képtémák összeállítása a -megbízók igényeinek felelt meg. Talán a két mellékoltár titulusa határozta meg a Mária koronázása- és a Szent Péter-képet. A diadalív többi 1055
