Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 11. szám - Marosi Ernő: Johannes Aquila és a 14. századi falfestészet (tanulmány)
színen meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a feliratos sávnak a Szent Márton halála-jelenet fölötti részén nyilvánvalóan megtalálhatók a felirat nyomai: a betűk kis fekete festésmaradványai és a lepergett fekete festés helyén betűk fehér nyomai, amelyek elválnak a szünkére szennyeződött fal alapszínétől. Sajnos, ahhoz már nem eléggé, hogy szabad szemmel, vagy egyszerű fénykép alapján olvashatók lennének, de megfelelő technikai eszközökkel talán nem lesz reménytelen megkísérelni kiolvasásukat. Ez a rész talán még külön dátumot is tartalmazhat Mártonhely kifestésére nézve. Mindenesetre megdőltnek látszik az az elképzelés, hogy Johannes Aquila festő és építőmester is volt egy személyben. Erre következtetett Iván Komelj is, mégpedig nemcsak a felirat alapján, hanem a bántomyai gótikus épületrészek és a mártonhelyi templomépület stiláris .különbségeiből kiindulva is.12 Megállapította, hogy a mártonhelyi és a bántornyai gótikus épületek — különösen tornyaik sajátos felépítése révén — helyi gótikus építészeti változatot képviselnek, míg kőfaragómunkáik eltérnek egymástól. Legkvalitásosabbak közülük a mártonhelyi szentély boltozatát tartó levéldíszes és maszkos konzolok, amelyek a közép-európai Farlerstílust képviselik. A helyszíni megfigyelések alapján viszonylag jól rekonstruálható, milyen volt Johannes Aquila viszonya az építkezésekhez. Veleméren már régebben megépült falusi templomot festett ki. Bántornyán nem sokkal Johannes Aquila tevékenysége, 1383 előtt alakították át azt a kis 13. századi falusi templomot, amely méretében és építészeti tagolásában a Zalában és Vasban elterjedt típusnak (pl. Csempeszkopács templomának) felelt meg. Ennek a templomnak az egykori hajóját bordás keresztboltozatokkal fedték, apszisának félkupolájába pedig — egy nagy méretű, kőrácsos ablak kedvéért — boltozatfiókot vágtak, s így alakították át a megnagyobbított templom szentélyévé. Ezt a belsőt korábban már falképciklus díszítette, amelynek részletei az egykori bajó falán, a diadalíven és az apszis boltozatán is láthatók ott, ahol a második festésréteg elpusztult. Az egykori templomhajó falképeinek rendszere is sík mennyezethez igazodott. Az új, megnagyobbított szentélyrészhez azután tágas és magas, nyugaton toronnyal ellátott hajó épült, 1389 előtt, mert ez a dátum olvasható a diadalív falképein. Mártonhelyen az 1392-re elkészült templom szentélye érdekes szabálytalanságot árul el: boltozatának finoman faragott konzolai nyugaton nem a diadalív szögletében, hanem attól kb. 20 cm távolságban vannak, holott eredetileg befalazásra szánták őket. Ebből az a következtetés vonható le, hogy valamilyen zavar állt be a kőfaragómunkák elkészítésében, s a kőművesek munkájához nem illeszkedett tökéletesen a kőfaragók által előregyártott fanagványokkal elkészített boltozat. A kényszerű szükségmegoldást a festés egyenlítette ki: a diadalív melletti sávot egy rendikívüli mértékben felnagyított festett szalagornamens tölti ki. A fürstenfeldi ágostonrendiek templomában ismét más lehetett a festőműhely feladata. Itt készen állhatott a szentély épülete; falait egységesen festették ki. A fürstenfeldi szentély legmeglepőbb részletei a boltozati bordák indításai alá festett trónon ülő próféták, amelyek nemcsak igen plasztikus hatásra törő festést mutatnak, hanem fejük walóhan átment plasztikus mintázásba is. Arcuk az épület barokkizálása idején elpusztult ugyan, de a töredékeikből kivehető, hogy ‘mellüktől kezdve fokozatosan dom- borúan mintázták őket, fejük pedig magas reliefként vált el környezetüktől. Néhány helyen megfigyelhető, hogy ez a vakolattömeg az egyszerű, levágott végződésű bordákhoz tapadt. A szentély kifestésével egyidőben ugyanott a hajót is kifesthették: a déli fial nyugati részén váltakozó festett fülke található Szent Oszvald alakjával, mellette pedig gazdag baldachinarchitektúra, benne a Madonna festett alakjával. Még egy töredék ugyanazon a falon arra enged következtetni, hogy ez a kifestés is egységes rendszert alkotott. A fürstenfeldi templom felfestése a műhely legnagyobb szabású ismert vállalkozása lehetett. Mivel a templom egészére kiterjedt, annak befejezése után kellett készülnie. A fürstenfeldi szentély északi oldalán is ott olvasható a felirat: Orate deum pro me Johanne Aquila pictore. így Velemérhez és Mártonhelyhez hasonlóan, majdnem 1053
